Ifjú vetések üde bársonyát
Simogatja szemem.
Mogyoróbarkákat reggeli fényben,
duzzadó rügyű fákat
és barna hantokat.
Tavasz felé megyünk.
Mögöttünk a tegnap, a tél.
Előttünk kinyílik a holnap,
S új dalokkal fogad.
Krisztus nyomában
életem útja is ez.
Mögöttem az ősz meg a tél:
kopár, mély völgyek, daltalan hegyek…
S előttem kinyílik a holnap:
új rügyek bomlanak,
új dalok szólnak.
Ővele mindig
tavasz felé megyek.