Press "Enter" to skip to content

A férfiasság és a mezítelenség

1Kor. 16,13 Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!

Zsid. 4,13 Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.

 Napjaink társadalmára igazán nem lehet ráfogni, hogy paternalista, azaz atyaközpontú. Sokkal inkább frusztrált, atyátlan, apátlan fiatalokkal és idősebb korosztállyal van tele az utca, az iskola, a család, ahol még van legalább kerete, és sokszor az Isten népe, az egyház is.

Nem kapták meg az értékelő, önazonosságot megerősítő apai szót.
Ezért aztán Istent sem tudják szerető Atyának látni a rossz földi minta Istenre kivetítése miatt. Az apai szó hiánya mutatható ki a legtöbb homoszexuálissá vagy leszbikussá váló fiatalnál is.

 Az apaság krízise azonban a férfiasság krízise is. A keresztény körökben gyakran esett szó már a manipulálásról, a női vagy a férfi csábításról, bibliai kifejezéssel élve Jezábel és segítői, Beliál, Aszmodeus, Python szelleméről, de vajmi kevés szó esett Akhábról vagy még inkább a férfiasság és a meztelenség, különösen a női meztelenség viszonyáról. Pedig nincsen Jezábel Akháb nélkül. És amennyire igaz az, hogy Isten a női testet a férfi szemének teremtette, annyira igaz az is, hogy a férfi hangját és érintését a női léleknek szánta.

A mezítelenséghez a közvélekedés mindig valami bűntudatot vagy szégyenérzetet társít, jobb esetben valami átlátszót, leleplezőt, valami olyasmit, hogy nem tudsz elbújni Isten elől. Pedig ennél sokkal több van benne.

 Valami meghitt, valami bensőséges, valami nagyon intim, ami csak egy nő és egy férfi között alakulhat ki.

 Nézzük meg tehát a pucér valóságot.

A nemiség és a lelkiség, szakszóval élve a szexualitás és a spiritualitás szervesen kapcsolódnak egymáshoz; mindkettő az intimitásról beszél, szerető szívű társak legbenső viszonyáról, amely olyan szoros lehet, hogy a kommunikációhoz elég akár egy pillantás, egy kézmozdulat, egy mosoly metakommunikációs sóhajtása, és gondolatcsere, csók nélkül is biztonságot, tartást adó lélekcsere jön létre. Valami életet, derűt, dinamikus mozgást létrehozó jelenlét.

 Mindnyájan átéltük már, hogy gyermekünk, férjünk, feleségünk vagy egy beteg, netán haldokló számára sokszor nem kell semmi más, talán csak annyi, hogy ott vagyunk és fogjuk a kezét, s jelenlétünk adja meg a biztonságot, s máris el tud aludni az a másik ember, akár egy pihentető álomba vagy egy másik létsíkba átszenderülve.

 A pucér valóság tehát az, hogy a meztelen női test látványa a férfi szem számára magával ragadó, ami teljesen kézenfekvő, mert a női test egy műremek. Isten kényes precizitással és tökéletes művészi érzékkel formálta meg a szemét, ajkát, bőrét, haját, mellét, – szóval mindenét. A teremtési álomból felserkent Ádám döbbenetes felfedezést tett, amikor az isteni teremtés minden bűbájával és gyönyörűségével felruházva ott állt előtte az első nő. Bizony leesett az álla, és ezt a reakciót váltja ki Istennek a női testben megtestesült kreativitása minden kései utódjából is.

 Ádám nemcsak az első nő leplezetlen szépségében gyönyörködhetett, hanem teljes ékességében magához tartozónak tekinthette őt. 1Móz 2,25 erről így ír: „még mindketten mezítelenek voltak, az ember és a felesége, de nem szégyellték magukat. Képzeld csak el, egy gyönyörű, ruhátlan nő van az oldaladon, a hét minden napján, a nap minden órájában. Ádámnak irigylésre méltó volt a helyzete, ami viszont nem tartott sokáig. Isten szava iránti engedetlenségük miatt elveszett az Istennel való kapcsolat intimitása, ami oltalom volt, mondhatnánk szellemi ruhának is, s helyette belépett a bűntudat és a szégyen. Ne feledjük, hogy a szexualitás, mint az intimitás, a beteljesedés utáni vágy Istentől adott eszköze, nem a bűneset után kezdett működni.

 A meztelenség olyan különleges adomány, amelyből Isten teremtett világában csak az embernek jutott. Nem szoktak gatyát, szoknyát húzni elefántra, lóra, kutyára, macskára (bár az utóbbiakat a hóbort már öltöztetni igyekszik), és kutyát sem tartóztattak le még közszeméremsértésért! A természetben semmi sem tud úgy meztelen lenni, ahogyan az ember. Sem a fák, sem a sziklák, sem a delfinek, de még egy csóró kikötői patkány sem. Épelméjű ember nem is aggódik az állatok vagy a növények meztelensége miatt. Miért is tenné? A nők ellenben nagyon is lehetnek ruhátlanok, csak ritkán azok. Tim Allen komikus találóan fogalmazza meg, mit érzett, amikor meglátta az első női akt fotót: „a kép egyszerre volt ijesztő és bátorító. És bármennyire ostobának tűnik, rájöttem, hogy a ruha alatt minden nő meztelen… dugdossák, rejtegetik, és olyan titkos erő birtokában vannak, amiről eddig gőzöm sem volt. De hát ott van a ruhájuk alatt”!

 Honnan ez az iszonyatos vonzerő? A teremtésben gyökerezik a válasz.

Isten társat teremtett Ádámnak, akivel tökéletes egésszé válhat.

Ezt a bensőséges viszonyt egy francia szociológus úgy is mondja, hogy „lenni annyi, mint kapcsolatban lenni”. Az isteni narkózisba esett Ádámon az Úristen a világon elsőként, nyitott mellkasi műtétet hajtott végre.

Kivett egy oldalbordát és személyre szabott partnert alkotott.

Az első ember a föld porából készült, a nő „alapanyaga” viszont a férfi volt.

 Ádám felfedezte, hogy pontosan Éva az, aki hiányzik, aki kiegészíti őt.

Vele vált egésszé. A teljesség utáni vágy ott rejtőzik, ott bujkál lényünk legmélyén. Ott van, mert Isten odahelyezte. Ő ültette belénk azt a szükségletet, amit csak egy nő tölthet be. Nem egy másik férfi, és nem is egy állat.

Más szóval, ami a férfiből hiányzik, az a nő. Ez akár a női nem felértékelését is jelentheti. Gondoljunk csak a nemrég elhunyt Gyurkovics Tibor íróra, a női nem és az emberi méltóság nagy pártolójára (Ez fordítva is igaz, ami a nőből hiányzik, az a férfi).

 Arra próbálok kilyukadni, hogy a meztelen női test szépsége valamilyen módon összeköttetésben áll a teljesség utáni vágyunkkal. Bár a Biblia ilyet nem mond, mégis, tudatalattink legmélyén mindnyájunkat heves vágyakozás űz és hajt egy másik lény felé, akivel tökéletes egésszé válhatunk, pontosan úgy, ahogy Isten azt eltervezte.

A nő meztelen szépségének a látványa döbbenetet vált ki belőlünk, férfiakból, mert ilyenkor eszmélünk rá, hogy mégiscsak van remény a teljessé válásra.

S ezen a ponton érkezünk meg a meztelenség, a már eddig is említett intimitás, a férfiasság minőségéhez, a férfias gyengédséghez, az erőhöz.

Az erős emberek, a nehéz atléták végtelenül gyöngédek tudnak lenni, mert tudatában vannak erejüknek. Ha egy férfi veri a nőt, az nagyon gyönge, de nem gyöngéd, és nagyon messze esik a hagyományos magyar férfiideált megtestesítő lovag-eszménytől, amely soha nem emel kezet a nőre annak legdurvább, legelvetemültebb viselkedése ellenére sem. Egyszerűen kincsnek tekinti, életet hordozni tudó isteni, őrzendő és ápolandó adománynak.

 A meztelenség pontosan az intimitás miatt olyan különleges.

Isten szexuális lénynek teremtett minket, a meghittséget, a bizalmas intimitást pedig a férfi-nő kapcsolat középpontjába helyezte.  Amikor a nő a férfi előtt levetkőzik, azzal bizalmat szavaz neki. Ugyanakkor sebezhetővé is válik. Nemcsak bájait mutatja meg, hanem láthatóvá válnak szépséghibái is. Egy ilyen bensőséges pillanat feltételezi azt a különleges kapcsolatot, amely csak két olyan ember között jöhet létre, akik hibáikkal együtt elfogadják és szeretik egymást.

 Ádám és Éva ilyen viszonyban voltak egymással, nem ismerték a szégyenlősséget, jóllehet ruhátlanok voltak.

A nudista mozgalom ezt akarja visszaállítani, mindezt sikertelenül teszi, mert hiányzik belőle az isteni jelenlét. Ádám és Éva külső meztelensége összhangban volt legmélyebb – lelki és érzelmi – lényük mezítelenségével.

Kapcsolatuk minden tekintetben meghitt és bizalmas volt.

 A legtöbb férfinek már a puszta gondolattól is feláll a szőr a hátán, hogy teljesen megnyíljon valaki előtt. S bár idegenkednek tőle, az intimitásra nagyon is szükségük van. A gond az, hogy önellátásra vannak programozva.

Gyerekkoruk óta azzal a hazugsággal etetik a férfiakat, hogy az igazi férfi kemény és független, nem sír, senkire nincsen szüksége, legbensőbb érzéseiről és vágyairól soha nem beszél. Ez azonban áltatás, mert belső, igazi lényünk intim kapcsolat után sóvárog. A női test látványa azért tűnik olyan gyönyörűnek a számunkra, mert szavak nélkül is azt közvetíti felénk: „a tied vagyok. Csak előtted vagyok mezítelen”. Ez azt jelenti a férfi számára, hogy biztonságban van, mert valaki szereti, és bizalmas közelségben akar vele lenni. (De ugyanezt jelenti a nőnek is, mert arra van teremtve, hogy a férfihez szív-közelben legyen).

 Mivel a meztelenség eleve feltételezi az intimitást, egy meztelen nő látványa a legtöbb férfiben az intim, bizalmas kapcsolat érzetét kelti még akkor is, ha az csak felszínes. Ezt használja ki, torzítja el a pornográfia!

Valódi intimitás azonban csak biztonságos körülmények között jöhet létre, olyan kapcsolatban, amely szeretetre és bizalomra épül.

És ne felejtsük: Isten nem ellensége a szexnek, sőt a világon ő a legfőbb híve és támogatója. Ami azt illeti, nemcsak támogatja, hanem nagy becsben is tartja. Aki nem hiszi, vegye csak elő az Énekek énekét, ahol a turbékoló galambocskák szenvedélyes rigmusai nem éppen lányregényekbe valók!

Isten maga döntött arról, hogy ezeknek a szenvedélyes strófáknak helyük van a Bibliában, hadd olvassa ország-világ! Mert Istennek határozott szándéka, hogy az ember életében a szex legyen az egyik legélvezetesebb és legóriásibb tapasztalat. Hihetetlenül gyönyörű az a pillanat, amikor a férfi és a nő egy testté válik, és így kölcsönösen újra teljessé válnak.

A szex, a mezítelenség azonban nem választható el a megismeréstől. Ma sokszor az emberek csak „szexelnek”, de ezzel nem ismerik meg a másikat, csak eltávolodnak tőle. Az Absolon húgán, Támáron erőszakot tevő Ammon azonnal meggyűlöli a nőt a szeretkezés után, mert pornográf módon viszonyult hozzá, szinte csak tárgynak tekintette ((2Sám 13, 14.15) A pornográfia görög szavának alapjelentése ugyanis ez: „rendeltetés ellenes, nem rendeltetésszerű használat”.

 Ha pedig így van, mi köze ehhez a megváltásnak, Jézusnak, a férfiasságnak? Nagyon is sok! C.S Lewis írta: „minden dolog fölött és mögött annyira ott van a ’férfias’, hogy hozzá képest mi mindnyájan nőiesek vagyunk”. Ez a férfiasság azonban ma krízisét éli. Ezt látjuk a nemek szerepének zűrzavarában (feminizmus, gender program, férfias nők és nőies férfiak megjelenésében). Pedig a férfiak gyógyulását természetes módon követi a nők gyógyulása, hiszen beléjük van építve az olykor tudva, tudatlanul letagadott függőségi tudat. A férfiasság viszont olyan minőség, amit csak férfiasság hívhat elő, a maga megtapasztalásával. A férfiasság; úgy is mondhatjuk, hogy – erő a jó cselekvésére.  A férfiasság és az igazság szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Jézus maga volt a leplezetlen, mezítelen igazság, valóság, a nagybetűs igazság –a férfiasság modellje. Így a Férfiasság legmagasabb szintjével való érintkezés, a Jézussal való találkozás magával az Igazsággal való felöltözöttséget jelenti. Ez a biztos alap minden hazugsággal és az egyéni élet illúzióival szemben minden időben és minden életkorban.

A nemek transzcendens eredete Istenben van ugyan, de az igazság és a valóság túlnyomórészt a férfiassághoz kötődik. Népünk infantilizmusa, gyerekessége, hamis csodavárása, a politikai, gazdasági, társadalmi élet tyúkpereskedései, marakodásai, ostobaságai, következetlenségei mind-mind kiáltanak a stabilitást adó férfiasság után! A férfiasság krízise ugyanis mindig az igazság krízise is, ez idézte elő eddig minden kultúra bukását.

Egy-egy társadalom fennmaradását, előrehaladását mindig az egészséges, kiegyensúlyozott férfiasság biztosítja.

 Zsid 10,35 ezt így summázza : „Ne dobjátok hát el bizodalmatokat (bátorságotokat), amelynek nagy jutalma van”. Alexander Szolzsenyicin híres, Nobel-díjas beszédében azt mondta: „az igazság egyetlen szava egyensúlyban tartja a világot”. Miért nem halljuk hát az igazságot? Mert nem mondják ki!

Az édenkerti férfiatlan hallgatásnak véget kell vetni. Az igazság kimondásához azonban gyakorolni kell az alapvető férfierények egyikét – a bátorságot. Ugyanis hajlandóak vagyunk bátorságnak nevezni a merészséget, a vakmerést, a virtust, a pózt, a kockáztatást, a hazárd cselekvést, még a véletlen szerencsét is, abból a félrevezető latin szólásból kiindulva, hogy „fortes fortuna adiuvat” – azaz bátraké a szerencse. Shaekespeare IV. Henrikjének bátorságfogalma nagyon bibliai alapozottságú, amely a következő: a bátorság nemesebb része az előrelátás. A bátorság az, amely a cselekvés előtt látja nem is a veszélyt, hanem előre látja a végkifejletet, melyet a cselekvés megszülni fog.

Ebben a fajta bátorságban, az igaziban, nyoma sincsen a vakmerőségnek, mely a magyar nyelv finom arányérzékű megkülönböztetése szerint vak, tehát mit sem lát, s így inkább nevezhető a gyávák bátorságának. Az igazi bátorságban nyoma sincsen a hirtelen támadt merészség rögtönzéseinek, nincsen nyoma az úgynevezett virtusnak sem, mely a cselekvésben inkább önmagának tetszeleg. Nincsen benne se póz, sem hazárd kockáztatás, hanem szerénység és férfias megfontolás, előrelátás és a cselekvés következményeinek, súlyának, felelősségének józan megmérése, fenyegetésének eleve vállalása.

Az igazi bátorság azt is tudja, hogy ha cselekvése eléri a célját, üldöztetést, halálos veszedelmet is hívhat ki magára. S ilyenkor a bátorsághoz kapcsolódik a lelkiismeret szorítása is, mert e kettő, a bátorság és a lelkiismeret a talpig férfiakban ugyanaz a fogalom. Ez így jelenik meg a hitvallók, a reformátorok, az örökké harcolók, a rosszal, a tévessel, az embertelennel, az erőszakkal egy tisztább világért örökké szembeszegülők életében is. Az idő változásai az ilyen életekben nem változtatják meg a felismert igazságot, nem módosítják a jellemüket, gondolataikat, világszemléletüket. Ilyenkor az ember nem igazítja eszméit a saját érdekeihez, hanem védi őket, küzd értük, családja, hazája, népe, Isten királysága érdekében. Azt is mondhatjuk, hogy etikus értelemben szerencsésnek mondható az az ember, akinek a tulajdonságaiban kifejlődik az erő éppen a bátorság és lelkiismeret együttes gyakorlásával, amellyel hű tud maradni ideáljaihoz, így igazi önmagához. Az ilyen ember meg van áldva az önkifejezés eszközeivel is. Tehát szerencsés, jobban mondva Isten kegyelmétől átjárt az, aki előre látja célját, a cél kockázatát is, és cselekvőkészségét mégsem fogja le az önérdek és a latolgatás. Az ilyen ember bátor tud maradni minden időben. Természetesen ebben is Jézus Krisztus személye a minta, az etalon, akihez lehet igazodni, hiszen ő vállalta az útját, azt végigjárta, a halálos fenyegetés súlyát nem dobta el magától – így örök üdvösség szerzője lett.

 A bátorság, a szívünk állapota és a gondolkozásmódunk között szoros az összefüggés. A Zsid 10,35-ben említett bátorság (bizalom) természetesen nem olyan tulajdonság, amely csak a férfiaké lehet, hanem minden keresztényé. Mindenesetre ez olyan tulajdonság, amely nem állandó bennünk, férfiakban sem, hanem ismételten kérni kell, mert a félelem, az elbátortalanodás újra meg újra élét akarja venni bennünk (ApCsel 4,29).

Hogyan védjük a szívünket, hogy ne dideregjen, és ne érezze magát szellemileg mezítelennek? Isten valódi imádásával, amely elzárja a hozzáférés lehetőségét az ellenségünk elől. Mit is tesz tehát az imádás? Felépíti Isten jelenlétének, Jézus valóságának az erejét az életünkben. A valódi imádásban elrejtőzött szívre a Róma 8,28 életstílusa jellemző: „tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden együttmunkálkodik a javukra, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak”. Az imádás által körülvett szív ugyanis gyorsabban megnyílik a bizalomra, könnyebben kilép a csüggedés mocsarából, és elhagyja a keserűség, a vereségtudat bevésődött kátyúját.

A megnyert és kimunkált bizalom természetesen belevisz egy sor konfliktusba, de ilyenkor Isten bátorságából merítünk erőt. A bátorság görög szava a „parrézia” mögött nagyívű jelentésbokor áll: 1.- bizalom, bizakodás 2.- önbizalom, bátorság.- 3. magabiztosság, merészség.- 4. szilárdság, állandóság következetesség, állhatatosság, jellemesség-. 5. elszántság –  6. nyilvánosan, mindenki szeme láttára, nyíltan és nem titkoltan cselekvés.7. szilárdság, állandóság, következetesség.

A férfias bátorság jutalma ugyanis nem más, mint az Isten jelenlétébe való kerülés illetve az ott-tartózkodás. Nem kell könnyelműen elbokáznunk az atyai örökséget, nem kell leégnünk, sem besokallni, és megvárni, amíg piszkosul elbaltázunk mindent. Ha pedig már elbaltáztunk egy sor dolgot, akkor elsősorban nekünk, férfiaknak kell vállalni a felelősséget, nem elugrani előle vagy visszadobni illetve átpasszolni másokra (mint ahogy teszik ezt az elmúlt évek gazdasági politikai döntéshozók prominensei). Ugyanis a mentegetőzés az, amitől nem tud megtisztítani Jézus vére, mert ez a hozzáállás hárítás és nem beismerése a tettnek, az Írás pedig azt mondja: „az Isten világosság és nincsen benne sötétség … és az ő Fiának, Jézus Krisztusnak a vére megtisztít minket minden egyes  bűntől” (1Ján 1.7).  És itt a bűn szó céltévesztést és a hozzákapcsolódó igazságtalanságot jelenti, amely nem egy jogi eljárást takar, hanem sokkal inkább egy személyes kapcsolat intimitásának a megsértését, vertikális és horizontális síkon egyaránt (1Ján 1.8.9).

Jézus elhordozta a mezítelenség minden bűntudatát és szégyenét, hogy újra mienk lehessen a mezítelenség intimitása „felöltözöttsége”. Ebben a megvilágításban már egészen másképpen hatnak Pál apostol szavai is: „mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mennyei hajlékunkat. Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk” (2Kor 5,1-3).

 Tehát a férfiasság legmagasabb szintjével való érintkezés, a Jézussal való találkozás magával az Igazsággal való felöltözöttséget jelenti.

S ez elérhető férfiaknak és nőknek egyaránt.

 „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek” – írja Pál a korintusi keresztényeknek. Azt is mondhatnánk: őrködés, állhatatosság, oltalom és méltóság bemutatása!

Mert Isten beszéde élő és ható… és nincsen előle elrejtőzött teremtmény; mindnyájan mezítelenek, és a rejtett összefüggéseket is bemutatóak, akinek számot adni kötelesek vagyunkZsid 4,12.13 görög eredetiből (ugyanígy fordítja a spanyol és a NKJV változat is!).

 Ennek az ismerete, tudata arra szolgálhat, hogy nyíltan, bátran éljünk Isten színe előtt, az ő jelenlétében, mert ez az előtte való nyíltság szentséghez, bátorsághoz vezet, ahhoz az életstílushoz, hogy Ő lát, törődik velünk, gondoskodik rólunk, s ha kell, fenyít is, de mert markaiba metszett, és kőfalaink előtte vannak szüntelenül, nem fog minket elhanyagolni s nem is feledkezik meg rólunk.

 Asa, Júda királya latolgatta az esélyeket, az Úrban bízzon vagy ebben az esetben, a szíriai királyban. Az utóbbit tette – balga módon, pedig már tapasztalta az Úr segítségét. Nekünk nem kell hozzá hasonlóan bolondul cselekednünk, mert Hanáni próféta néki szóló intése és útmutatása hozzánk is szól: „az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azoknak, akik Őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak”(2Krón 16,9), amit így is mondhatunk:

 „akik Őhozzá teljes szívvel, a leplezetlen meztelenség intim nyíltságával ragaszkodnak, belekapaszkodnak, Vele eggyé válnak”.

 Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!

Szabó Levente Gábor therapeuta

 Felhasznált és ajánlott irodalom:

1.) Leanne Payne: Crisis in masculinity. 1988

2.) Richard Rohr: Der wilde Mann. 1988.

3.) William Barclay: Offenbarung des Johannes. I Bd. 1970

4.) Brockhaus Theologisches Begriffslexikon zum NT. 1986. 4 Aufl.

5.) R.C.Sproul: Who is Jesus? 1983.

6.) Edwin ŰLouis Cole: Becoming a real man 1992.

7.)Ricardo Tonelli: Una spiritualitá per la vita quotidiana. 1990.

8.) Max Lucado: Experimenta de corazón Jesús. 2004.

9.) Augusto Jorge Cury: El maestro de los maestros. Analisis de la inteligencia de Cristo. 1999.

Ossza meg ismerőseivel:

One Comment

  1. Balla Tibor Balla Tibor 2013/03/06

    Remek írás

Comments are closed.

Legyen olyan a Megváltó Jézusba vetett hitünk, ami SZERETET által MUNKÁKODIK!
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial