Kegyelem, hogy szabad felejteni,
nem őrízni bántást, töviseket,
nem hordozni régi fájdalmakat!
Jaj, ha a behegedt seb felszakad,
ha kísérnek a múlt sérelmei,
s régi terheket roskadva viszünk !
Jaj, ha szemetesláda a szívünk!
Hiszen boldog kincsesláda lehet,
hogyha Megváltónk keresztje alatt
letehetünk kínzó bűnterheket,
s kicserélt szívünkben nincs helye másnak,
mint szüntelen hálás csodálkozásnak,
és az emlékezés lesz kegyelem:
„Így segített meg! Ezt tette velem!”
Számlálgatjuk a drága kincseket.
Megváltóm, az öröklét is kevés
imádni téged, hálát adni érted,
Ki kereszted alatt koldús szívem
kincsesláda-szívre cserélted!”
l989
Ossza meg ismerőseivel:
