Istenem, te tudod
Milyen bolond vagyok.
Néha ködös útért
Mindent hátrahagyok.
Istenem, te láttál
Felnőni: nevetni,
Sírni, álmodozni,
Gyűlölni, szeretni.
.
.
Istenem, te érted
Minden furcsa léptem,
Mégse hagytál soha
hátra semmiképpen.
Istenem, te tudod,
Kik járnak fejemben:
Zárt karodba őket
Kicsit a nevemben.
Istenem, te áldd meg
Őt, akit szeretek,
Ha már közelében
Most úgysem lehetek.
Istenem, ez hosszú
Nap volt, mégis eltelt
Egy mosolyra vágyom,
Ami holnap felkelt.
Jézusom, köszönök
Mindent, amit adtál:
Életed legfőképp,
És hogy feltámadtál.
Veled csupa szín az élet;
Türkiz, vörös, ciklámen;
Ilyen színes álmot kérek,
Ám fehér szívet, Ámen.




Most olvastam tizenötödször. Szóval tetszik!