Református háttérből indult – talán innen származott az Isten Szava tisztelete, és az igehirdetésre való felkészülés fontossága, igényessége.
Mindenesetre hamar rájött, hogy az Igéből annak is engedelmeskedni kell, amit nem (teljesen) értünk, vagy ami „nem tetszik”…
Elgondolkodott: mit tartsunk egy olyan cselekményről, melynek nevét, formáját és tartalmát is megváltoztatták (pl. „keresztség”)?
Felismerte a vízbemerítés, majd a Szent Szellem-be merítés jelentőségét, és ő a szokások helyett az Úr, Jézushoz igazodott.
Ezért sokaktól „eltávolodott”, míg mások értékelték és igényelték szolgálatát – országszerte. Több közösségben hosszabb időn át szolgált (Almási téren, a „pünkösdi” testvéreknél, „Hőgyes”-ben, a szabadkeresztyéneknél, HIT Gyülekezetében, stb.).
Bár nyilván sok helyen érték csalódások, „támadások”, ezekről soha nem beszélt (nekünk): megbocsátott – szeretetben járt.
Az ezredforduló időszakában a házánál levő „Agapé” közösséget vezette: sokan ismerték és szerették ott meg az Urat, s szánták oda életüket Istennek…
Földi élete vége felé Kosdra jártak feleségével (a 2006-ban az „örök hazába” költözött szeretett (2.) feleségével, Erzsivel) és (a náluk lakó) fiával, Gergellyel (havonta egyszer Igével is) szolgálni.
Miután egészségi állapota súlyosan megromlott, újra közösségünkben talált gyülekezeti otthonra. Így sokszor élvezhettük mindig nagyon bátorító, hit-erősítő, inspiráló tanításait, buzdításait.
2011 július 3-án azonban lezárult földi „pályafutása”: kórházban „kérte vissza tőle lelkét” Teremtője. Keresztesi József testvérünk volt bent nála éppen akkor – imával búcsúztak.
Gergely testvérünk még hallhatta, hogy megköszöntük szolgálatát, kifejeztük hálánkat szeretetéért, Istentől vett és hűen átadott üzeneteiért, imáiért, példamutató életéért…
Istennek egy nagy harcosa távozott közülünk.
Mivel tudjuk, hogy a legjobb „helyen és helyzetben” van. Hálásak vagyunk érte Istenünknek.
Földi „sátorháza” Kosdon lett felesége mellé temetve: Léman Jenő ottani baptista pásztor igehirdetésével. Sokan búcsúztunk ott el „papi”-tól. Lassan, de biztosan megvigasztalódunk…
