[box]Nos két dologban nagyon nem hiszek:[/box]
1. Abban, hogy létezik olyan „dzsoli” (módszer, gyakorlat,eljárás, pl. 21 napos böjt, naponként való úrvacsorázás, „Dávid sátora” típusú összejövetelek, stb.), ami minden problémára megoldást ad. Ha lenne ilyen, akkor az azt jelentené, hogy nincs szükség Istenre, illetve, hogy Őt „anyuka kis segédje” szintű fél-automata szolgává degradálhatnánk, akit kényszeríthetünk, hogy megtegye azt, ami nekünk tetszik!
2. A másik, hogy létezik olyan helyzet, amiben úgymond „semmit nem tehetünk”. Csapdába estünk, ki vagyunk szolgáltatva, stb.
[box]Akkor mit várhatunk, mit várjunk a böjtölésünktől?[/box]
Az a fontos, hogy „kizökkentsük” magunkat, a „régi kerékvágásból”!
Oké, de mi a „régi kerékvágás”?
Olyan beszéd, viselkedés, kommunikációs stílus – házastárssal, gyerekkel, szülővel, munkatárssal, stb., – ami eddig sem vált be.
- Új csendesség-tartási időtartam, helyszín, olvasási módszer kellhet.
- Áttörés jöhessen a kapcsolatainkba: feladunk dolgokat, új bizalmat adunk másoknak (Istennek)!
- Új ima stílus, időtartam lehet szükséges…
- Hagyjuk, hogy az Úr felfrissítsen szellemileg, „nyitunk” a természetfeletti felé – várjunk csodákat!
- Engedjük, hogy jellemünket alakítsa az Úr (Nyilvánítsuk ki, és tudatosítsuk magunkban, hogy változni akarunk)!
- Ahelyett, hogy képletesen kiakasztanánk magunkra a „lelki-gondozás alatt, ne zavarjatok” táblát, különös udvariassággal, kedvességgel, türelemmel forduljunk a körülöttünk lévők felé!
- Akarjuk őket jobban megérteni, bátorítani.
Ha pedig valakinek feltűnik valami jó dolog bennünk, és szóvá teszi, adjuk az Úrnak a dicsőséget: „Az Úr mutatta, hogy így csináljam”!
Nagyszerű emlékeztető lehet Horváth Balázs tavalyi összefoglalója.
Egyetértek! A második ponthoz (nincs olyan helyzet, amikor semmit sem tehetünk) annyit fűznék hozzá, hogy valóban MINDIG DICSÉRHETJÜK AZ URAT! Ez csattanós válasz a Gonosz minden szemétkedésére (mivel nagyrészt ő okozza a súlyos problémákat)!
A böjt pedig a MEGELŐZŐ TÁMADÁS lehet, illetve a „válaszcsapás” : kinyilvánítja, hogy nem a láthatókra nézünk, és továbbra is maximálisan bízunk az Úrban (Aki nem engedi, hogy „erőnkön felül” megterhelődjünk, sőt a KIMENEKEDÉST is MEGADJA).