Nem túl rég, Pánczél János testvér szolgált közöttünk – szokása szerint – a Szent Szellem erejében. Hangsúlyozta a szellemben és természet-felettiben való „járás” döntő jelentőségét. A nyelveken szólás felépít, aminek a célja azonban az, hogy mások felé való szolgálatunk hatékonyabb legyen.
Közösségünkben is működik közbenjáró csoport, és a vezetőség is kiemelt feladatának tekinti a testvérekért való konkrét imákat.
Nemrég az „imafal” alkalmon bátorított egy külföldi próféta. (Mondjuk ott elhangzottak zavarosabb dolgok is, de) alapjaiban az az alkalom is – a lakó-településünkért való – rendszeres közbenjárásért jött létre.
A közelmúltban egy csoport külföldi közbenjáró vett részt az „imafalon” – ők az Európai Unió soros vezetőségét ellátó országba szoktak elmenni, hogy a helyszínen járjanak közbe az illető országért.
Bátorító volt a bizonyságaikat és üzenetüket hallgatni.
Na és legutóbb John Mulinde szolgált gyülekezési helyünkön. Azt mondta, nem tanítani vagy prédikálni akar, hanem a szívét osztja meg – és ugandai tapasztalatait. Szolgálatának summája az, hogy rendkívül intenzíven, és kitartóan kell közbenjárni – nem csak az aktuális fő problémák megoldásáig!
Döntő fontosságú továbbá Isten időzítését felismerni…
LÉNYEG: „sebességet kell váltanunk” közbenjárás ügyben! Az Úr nem szólhat hangsúlyosabban. Itt az idő – ne halogassuk e dolgot. Vasárnap megterítjük az „Úr asztalát”. Készüljünk fel rá alaposan.
Én eldöntöttem…
