[box]Zsoltárok könyve 14.1 …Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!…[/box]
Április elseje a bolondok napja. Nem tudom pontosan, hogy miként született ez az elnevezés, de rendszerint ez az az idő, amikor az emberek megviccelik egymást, vagy valótlanságokat hitetnek el egymással. Esetleg azt mondják: „ég a házad!” , és amikor hazarohansz és rájössz, hogy ez nem igaz, felkiáltanak: „Április bolondja”. Eközben ostobának érzed magad, mert hittél a beugratásnak.
Isten nem ugrat be senkit. Az igazat mondja, és soha nem hazudik. Ezért míg ostobának tűnik az az ember, aki bedől a rossz tréfának, Isten azt nevezi bolondnak, aki nem hisz Őbenne. Az egyik esetben azért bolond valaki, mert elhiszi azt, ami nem igaz, csak kitalálták. A másik esetben az az ostoba, aki nem fogadja el az Isten létezésére és szeretetére vonatkozó számos bizonyítékot, és Istennek azt a vágyát, hogy megismerjük Őt, Jézus Krisztus által, és higgyünk egész életünkön át tartó gondviselésében.
Ha valaki hisz az áprilisi tréfának, pillanatnyilag kényszeredetten érzi magát, de hamar túljut ezen. Ha valaki nem hiszi azt, amit Isten mondott neki, elég hamar rájön bolondságára. Ha mégis kitart vélekedése mellett, sajnos a pokolban fog kikötni – a többi bolond társaságában.
Csak egy életünk van, de ebben több lehetőséget is kapunk Isten megismerésére. Valamennyi között mi vagyunk a legnagyobb bolondok, ha elkövetjük azt a helyrehozhatatlan hibát, hogy az Isten megismertetett igazságát elutasítjuk!
Hozzuk beszédünket és cselekedeteinket összhangba „hitünkkel”!
