,Mózes és Áron elmentek a Fáraóhoz és ezt mondták neki: Ezt mondta az Úr Izráel Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy ünnepet üljenek nekem a pusztában’. 2 Mózes 5 : /.
Csodálatos látvány: Egy ember minden külső hatalmi eszköz nélkül odamerészel állni az akkori világ leghatalmasabb uralkodója elé, hogy egy egész népet zsarnoki markának szorításából kicsavarjon. Saját erejével, saját bölcsességével, saját akaratával Mózes semmit sem ér el, hanem csúfosan megszégyenül. De vele most olyan erő van, amely mindenható, Isten ÉLŐ IGÉje! Mózes ezt mondja a Fáraónak: Ezt mondta az Úr Izráel Istene, bocsásd el az én népemet! Ennek az Igének súlya alól a Fáraó a leghevesebb ellenállása ellenére sem vonhatja ki magát! Isten Igéjének győztes ereje! Aki ezzel jár, az győz, mint Dávid Góliáttal szemben, mint Luther a császárral és a pápával szemben!
Másodszor: Mózes nem a maga ügyéért harcol, hanem Istenéért. Isten nevében támaszt igényt Isten jogos tulajdonára. A maga számára a saját tulajdonából a legcsekélyebbet sem tudná a Fáraótól kierőszakolni. Mivel azonban ő Isten ügyében és Isten tulajdonáért harcolt, győzelmet nyert. Győzelmes ütőerőnk ellenségeinkkel szemben csak akkor van, ha valóban önáltatás nélkül énekelhetjük: „Bízzál, ügyed az Istené”! Végül Mózes úgy állt a Fáraó előtt, mint Isten akaratának tudtul adója: „Bocsásd el az én népemet”! Saját akaratát a Fáraóval szemben a legkisebb mértékben sem tudta volna keresztülvinni. Isten akarata előtt azonban meg kell hajolni a Fáraónak, minden saját hatalma ellenére is. Ahol valakinél Isten Igéje van, az Ő ügyében jár, az Ő akaratából cselekszik, ott van, s ott lesz a győzelem örökké.
Így van, sőt azt tenném hozzá, hogy:
„Az Úr ezt mondta Mózesnek: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Egyiptom nehéz munkái alól és megszabadítalak titeket… de nem hallgattak Mózesre a kishitűség és a kemény szolgálat miatt” 2 Móz.6:6-9
Csodálatos történet: egy szabadulásért esedező, keményen megsarcolt néphez eljut a hír a küszöbönálló szabadulásról — és Isten népnek nincs füle arra, hogy meghallja! Előtte áll az Istentől küldött követ, tele örömmel, boldogságtól ragyogó arccal, személyében is lenyűgözve feladata nagyságától. Nem a maga hasznát keresi, nem is a maga dicsőségét. Csak a népe üdvét keresi — s a nép mégsem hallgat rá. Az az üzenet, melyet ő hoz, nem tartalmaz követeléseket. Csak a dicsőséges szabadulásról beszél. Isten ígéreteit tartalmazza, Isten szövetségi hűségéről tesz bizonyságot, hogy Isten szeretete és segítőkészsége alapján, mindenható hatalmával szabadításukon munkálkodik. Isten az Ő hatalmas „most”-járól beszél. A várakozási időnek vége — és a nép nem hallgat rá! A sóhajtozás a félelem, s a kemény munka teljesen igénybe vette. Gondolataik az aggódás körében forognak: pelyvát gyűjteni, a munkát elvégezni, a követelményeknek eleget tenni, téglát égetni! Szegény Izráel! Ha a robotmester rátok kiált: „Sem tegnap, sem ma nem végeztétek el az előírt munkát!”, azt meghalljátok. Az örömhírt szabadulásotokról nem halljátok meg. És mi? Csóváljuk a fejünket Izráel értetlenségén és mi sem halljuk meg a boldogító örömhírt a Szabadító és Üdvözítő Jézus Krisztusról, mely örömhír üdvösséget kínál ez időre és az örökkévalóságra. Mi is – mint Izráel – a földi fáradságra és munkára gondolunk? Isten hirdetteti a szabadulást minden aggodalomtól és mi elmerülünk azok tengerében? Ó, nehogy beteljesedjék rajtunk Imit a Máté 13: 22 mond: „E világ gondja elfojtja az Igét”!
Sziasztok! Alakul…
„Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek a Fáraónak”. 2 Mózes 7 : 1
Csodálatos hatalom. Mózesnek olyan hatalma van a Fáraón mint Istennek. Jóllehet Istené egyedüli a hatalom, de Ő felruházhat egy-egy embert hatalmával. Mintegy ezt mondja Mózesnek: a Fáraót egészen a te kezébe adom. Nem kell félned tőle egy cseppet sem. Kezedben van, mint ahogy egy kicsiny ember az én kezemben van. Semmiképpen nem árthat neked. Szavadnak hatalma van fölötte.
Figyelemre méltó, hogy mikor kapta Mózes ezt az egyedülálló hatalmat. Az idézetünket megelőző versben ezt mondja Mózes Istennek: „Imé, én nehéz ajkú vagyok, hogy hallgatna rám a Fáraó?” /6 : 30/ Akkor kapja ezt az isteni hatalmat, amikor mélyen átérzi tehetetlenségét és fogyatékosságát. Isten sohasem kölcsönöz tekintélyt kevély embernek. Csak az alázatosoknak ad ilyen kegyelmet. Kérjük Istent, hogy nehéz feladatok előtt, a „Fáraó házába” való nehéz bemenetelek előtt, adja meg nekünk, hogy saját tehetetlenségünket és alkalmatlanságunkat teljesen felismerjük. Akkor minden jó lesz: Isten megajándékoz bennünket a szükséges tekintéllyel.
Ennek a hatalomnak azonban van határa. Isten ezt mondja Mózesnek: „Te mondj el mindent, amit néked parancsolok”. Mózes nem bánhatott fölényesen, kénye-kedve szerint a Fáraóval. Isten csak azt akarta, hogy az Ő szava, ami Fáraónak szólt, kellő nyomatékot kapjon. Mózesnek egészen Istentől kell függenie, akkor függ a fáraó Mózestól. Így nyerhetnek ma is emberek, akik egyedül Isten akaratát keresik, újra és újra isteni tekintélyt. Mihelyt azonban helyzetüket arra használják fel, hogy saját maguknak szerezzenek dicsőséget és előnyt, Isten megvonja tőlük ezt a hatalmat.
Kedveseim! Jól látjátok a dolgokat.
Jézus mondja: „Ha énbennem maradtok és az én beszédeit bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek”. Jn.15:7
Az Úr Jézus ezekkel a szavakkal hasonló hatalmat ad az övéinek, mint amilyet Isten adott Mózesnek. Tanuljuk meg ezt használni! Heródes egyszer félelmetes hatalmat adott Heródiás lányának a kezébe, amikor ezt mondta: „Kérj tőlem, amit csak akarsz és megadom néked”. /Mk. 6 : 22/ A leány rosszul használta ezt a hatalmat; Bemerítő János fejét kérte. Jézus még nagyobb hatalmat ad tanítványai kezébe, amikor ezt mondja: Imádsággal mindent kérhettek, csak Bennem kell maradnotok. Jézus tudja, hogy a tanítványok nem élnek ezzel vissza, hogy bűnös, szégyenletes célokra, vagy önzésükre és öndicsőségükre használnák fel. Ők ezt a hatalmat csak maguk és a mások üdvösségére és Isten dicsőségére használják. Többet kellene használnunk ezt a kimondhatatlan hatalmat, amit nekünk az Úr az imaéletben ad. Ez mozdíthatatlan hegyeket, emberi szíveket, mint patakokat irányíthatná, szétzúzna ellenállást, segítségünkre lenne, elhárítaná tőlünk az ellenség csapásait. A világ egyetlen uralkodójának sincs olyan hatalma, mint egyetlen hívő keresztyénnek, kitartó imádsága által. Használjuk ezt bátran. Luthert kiközösítették és átok alá helyezték, de az ő imádsága erősebb volt, mint a császár hadserege és pápa átka. — A keresztyének lemondanak a testi fegyverről, annál inkább használják viszont az imádság fegyverét. Rómában volt egyszer egy légió /katonai csapat/ mely ezt a nevet viselte: „A legyőzhetetlenek”. A név szép volt, de a valóság kevésbé. Csak egy legyőzhetetlen légió van, s ez Jézus Krisztus kicsiny nyája, mely imádságával Isten mindenható erejét működésbe hozza.