Press "Enter" to skip to content

Ne akadályozzuk az Urat

                    Az életünkben!  

Zsolt 78,41 és Zsid  10,24.25)

 A fenti Igék alapján két dologról szeretnék röviden szólni. Mindkettő igencsak gyakorlati. 1.- Hogyan változtathatjuk meg a beszédünk alkalmazásával a gondolkozásunkat 2.- Miért fontos az intés? Ezzel kapcsolatban a hűtlenség és a hűség jeleiről szeretnék szólni.

 A pusztai vándorlás egyik fájdalmasa tapasztalatát összegzi Aszáf, amikor azt mondja: „ismételten próbára tették Istent, és akadályozták Izráel Szentjét”. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Isten elvek és törvények mentén halad. Miért estek bele ebbe a bűnbe, jóllehet tudott volt az, hogy Isten teszi próbára az embert és nem fordítva? Mert nem változott meg a rabszolga-gondolkodásuk.  Zsid 4,2 azt mondja, hogy hirdették nekik is az örömüzenetet Isten szabadításáról, de „nem használt nekik a hallott beszéd, mert nem párosították hittel azok, akik hallották”. Ezért aztán a hallott beszéd halott beszéd lett számukra. A meg nem változott gondolkozásuk az állandó zúgolódásban öltött testet, pedig állandó, tapintható csodák vették körül őket, amiket azonban megszoktak. Éjjel tűzoszlop, nappal felhő. Nem kopott le róluk a ruha, nem volt köztük beteges, vándorló szikla adott nekik vizet, mennyei kenyeret ettek, a mannát, és a mennyei szállítmányozási vállalat fürjek sokaságát szállította le. Baj volt a beszédükkel, s a mi szavainknak is meg kell változniuk.

A rossz beszéd ugyanis akadályozza Isten munkáját az életünkben.

Hogyan változhat meg ez a helyzet? Ha igazodunk ahhoz, amit az Írás mond rólunk, a helyzetünkről és Isten tervéről az életünkben. Van egy hármas kulcs, ami sok mindent kinyit, ha jól alkalmazzuk. Ez pedig a megvallás, a kinyilvánítás és a kihirdetés. A Krisztus által megszerzett jogi helyzetünket Ef 2:6.7 és Kol 3,3 írja le a legjobban: azaz Krisztussal együtt már a mennyei helyeken ülünk, és életünk el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Micsoda előjogok, amiket azonban NAPONTA kell érvényesíteni, ahogy minden nap egy kerek lezárt egész, és minden nap megújult kegyelemre van szükségünk ahhoz, hogy úgy tudjuk számlálni a napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk (Zsolt 90,12). A megvallással elfoglaljuk ezt a helyet, a kinyilvánítással pedig működni kezdünk, mozgásba lendülünk erről a helyről. Ebben a fázisban a hitünk már tapinthatóvá, „húzóssá” válik. A kihirdetésben a törvényerőre emelkedett határozat érvényesítése történik. E lépések gyakorlása időt és kegyelmet igényel Minden lépésnél Isten Igéjét alkalmazzuk, s természetesen ezek a lépések nem teszik haszontalanná a kellő bűnbánatot, az átkok megtörését vagy a belső gyógyulás és a szabadító szolgálatot, meg a lélek töredezettségének a kezelését sem. A reménység a lelkünk bátorságos horgonya, ezért a lelkünk karbantartása különösen lényeges többek között a Róma 15,13 gyakorlásával, hiszen a reménytelenség, búskomorság, bátortalanság szmogja veszi körül az embert hazánkban évszázadok óta. „A magyar ugar lehúz, altat, befed” mondta ezt egykor Ady Endre egyik híres versében.  A kihirdetés tehát hatalomgyakorlás! A megvallást és a kinyilvánítást a törvényhozással állíthatjuk párhuzamba, a kihirdetést pedig a végrehajtással. És kik a végrehajtók? Az angyalok! „Avagy nem szolgáló szellemek-e mindezek, azok szolgálatára elküldve, akik örökölni fogják az üdvösséget”? (Zsid 1,14 Zsolt 34,8 103,20). A rossz beszéd tehát akadályozza az angyalokat és plusz munkát ad a Szent Szellemnek, hogy meggyőzzön bennünket ennek elhagyásáról.

 Ez a gyakorlat azonban erőfeszítést, munkát igényel egyéni és közösségi szinten egyaránt és ez olykor nagyon fárasztó is lehet.

És máris a második témánknál vagyunk. Nemcsak a társadalomban van szükség munkaalapú életstílusra, amire a mostani kormány is törekszik, hanem még sokkal inkább az egyházban, amely napjainkban sokkal inkább hasonlít valamiféle szolgáltatásra, mint szervesen működő közösségre, mert jelenleg még nincsen meg a többségben az igény arra, hogy mindenki dolgozzon. Az egyház munkanélküliségi mutatói jelenleg sokkal rosszabbak a magyar egyházban, mint a társadalomban, mert nem mindenki adja bele a szívét a munkába, és inkább választja a „kényelmes elkötelezettség és a korlátozott részvétel” stílusát. Pedig ha Isten áldásai nem áradnak át rajtunk, hozzánk sem áradnak majd. Nem baj tehát a szolgáltatás, ilyennek látom pl. a Golgota és az Autonóm gyülekezeteket, ahol másutt sérült emberek meggyógyulnak a kegyelem fürdőjében, az újszövetség azonban arról beszél, hogy mindenki dolgozik. Ehhez pedig nem kenet kell elsősorban, bár az is szükséges, hanem működő kapcsolatok. „Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok” (1Kor 12,25). „Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva növekedjetek abban, aki a fej, a Krisztusban., akiből az egész test szép renddel egyberakatván az ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak a mértéke szerinti munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga felépülésére szeretetben” (Ef 4,15.16). Ez nem szolgáltatás vagy kiszolgáltatás, hanem kapcsolatfüggő, amihez egy egészen másfajta kultúra kell. Ezt úgyis hívhatnám, hogy a hűség, az elkötelezettség és a tisztelet kultúrája, amit újra illetve visszahonosítani kell, mert már megvolt ez a reformáció századában, ahol egyszerre, magától értődően jelent meg a hűség Krisztushoz, a gyülekezethez és a hazához. Elég csak I.Rákóczi György erdélyi fejedelem, és felesége Lórántffy Zsuzsanna életére gondolni. Alkalmazták az intést, gyakorolták és gyakoroltatták a hűség, az elkötelezettség kultúráját, nem voltak dologtalanok. Lórántffy Zsuzsannának még arra is volt ideje, hogy az evangéliumi református hit védelmében hitvitázó könyvecskét jelentessen meg Gyulafehérvárott 1641-ben Mózes és a próféták címmel.

 Röviden szeretnék még beszélni a hűtlenség 8 fokozatáról és a hűség, az elkötelezettség öt kulcsáról, ugyanis ezek részletesen megtalálhatók Dag Heward-Mills ghánai pásztor Hűség és hűtlenség című könyvében.

1. Független, autonóm (öntörvényű) szellem. A függetlenséggel nincsen semmi baj, jó, ha vannak önálló, kezdeményező emberek. De ha egy csoporthoz, vállalathoz tartozol, akkor már nem vagy független. Én ezt úgyis hívom magyar viszonylatban, hogy a kallódó hívők missziója. Bibliai példa Joáb, aki egykor Dávid jobbkeze volt, de megölte önállóságában Abnert és Absolont is, Dávid fiát.

2. A botránkozás. Aki megbotránkozik, a Biblia szerint is gyorsan válik árulóvá. A sértődés szelleme (ami mögött kezeletlen büszkeség van) gyorsan utat nyit a hitszegés szelleme előtt is. Ezért fontos annyira John Bevere magyaroknak ingyen kiadott könyve a Sátán csalija címmel, amely a gyorsan sértődő magyaroknak komoly segítség lehet. Tapasztalataim szerint ez fokozott mértékben jelen van az egyébként nagyon tehetséges, szorgalmas és nagy munkabírású erdélyi magyarság körében.

3. Tétlenség. A megsértődött ember passzívvá válik. És ezzel szemlélő lesz, és elkezd kritizálni. A kívülállók mindent gyorsabban meglátnak. Absolon is átment a tétlenség szakaszán, aztán megölte bátyját, Ammont. Ha Dávid király észrevette volna Absolon közönyét, talán megakadályozhatta volna, hogy fia tökéletes anarchistává váljon.

4. A kritizálás szakasza. A hűtlen ember nem marad mindig tétlen, átlép a következő szintre, vagyis bírálni kezd, először szembe, aztán hát mögött. Miriám és Áron is ezt tette Mózessel szemben. Ha bírálóan szemlélünk valamit, akkor csak a tökéletlenséget látjuk. A hűtlenségnek a hatása pusztító, sokat kell beszélni a hűségről.

5. A politikai szint. Ez nem pártpolitikát jelent. Azt jelenti, hogy a hűtlen ember követőket gyűjt, mint Absolon, aki „Izráel fiainak szívét alattomban megnyerte”(2Sám 15,6). A hűtlen emberek alattomosan tárgyalják meg másokkal vezetőik hiányosságait. Pesti zsargonnal élve, „hibakereséshez nem kell érettségi”.

6. Megtévesztés. Számos hűtlen, lázadó ember arra a téves következtetésre jut, hogy nagyobb a vezetőinél. Természetesen a szellemi fiú felnőhet annyira, hogy többet tegyen, mint az apja. Jézus sem aggódott emiatt „nagyobbakat is cselekszik azoknál, mint amit én tettem…”(Ján 14,12). Ne vessük meg a tanítóinkat, mert a lázadás, hűtlenség szelleme arra is ráveheti az embert, hogy harcoljanak a föléjük helyezett és egyáltalán mindenféle tekintély ellen.

7. Nyílt lázadás. Ezt tette Lucifer. Absolon harcolt apja ellen, még annak hálószobájában is át akarta venni apja helyét. (2Sám 16,22). Júdás is elárulta Urát és mesterét. Ez a nyílt lázadási szakasz vezet el a végső szakaszhoz.

8. Az ítélet. Minden lázadó ugyanúgy végzi: meghal. Természetesen a manipulálásnak ellent kell állni, de a lázadásról tudjuk, hogy Isten keményen szól. Isten személyesen távolít el, mással helyettesítve az ilyeneket. Az ítéletek szomorú listája: Lucifer – levettetik a földre. (Jel 12,9) Absolont – megölték (2Sám 18,15) Akhitófel – megfojtotta magát (2Sám 17,23), Sémeit – megölték (1Kir 2,46), Adóniát – megölték (1Kir 2,25), Júdás – felakasztotta magát (Máté 27,5).

 Melyek tehát a hűség vagy elkötelezettség kultúrájának öt kulcsa?

1 „Az északi szél” kulcsa. „az északi szél elűzi az esőt, a haragos ábrázat a suttogó nyelvet”(Péld 25,23). Tehát az arcunk, a kifejezésünk az északi szél, amely semlegesíti a rosszindulatú, rágalmazó nyelv erejét. A körtáncban éneklő izráeli nők kárt tettek Dávidnak, amikor azt énekelték, hogy „Saul megölte az ő ezerét, Dávid meg a tízezerét”, mert ekkor Dávid éppen csak Góliátot ölte meg, és nem a filiszteusok tízezreit. Ne tévesszenek meg minket sem éretlen keresztények üres szavai!

2. Folyamatos metszés. A hűség kultúrájának kialakításához folyamatosan ki kell metszeni a beszivárgott hűtlen elemeket. Azoknak az embereknek, akik nem akarnak együtt haladni, a leggyorsabban menniük kell. „..egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja” 1Kor 5,6. A késő bánat eb gondolat ebben az esetben is a közmondás szerint.

 3. Tűzgyújtás Néha szükségesek az olyan körülmények, amelyek leleplezik a hűtlen tagokat. Pál Máltán venyigét gyűjtött, s az egyikről kiderült, hogy vipera volt (ApCsel 28,3). Például az idő tüze leleplezi az emberek kígyótermészetét. A nehézségek idején derül ki, hogy mi lakik igazán az emberekben.

4. Csak készséges emberekkel dolgozzunk együtt! Ne legyenek körülöttünk vonakodó, ott ragadt emberek. Ha szívük már nincsen velünk, árulóvá is válhatnak. Semmi sem fogható ahhoz, amikor készséges és boldog emberekkel dolgozhatunk együtt. „Mert ha a készség megvan…” 2Kor 8,2 A Szentléleknek is ez a filozófiája. „Ahol a készség ott a segítség, hogy betöltse a szükségletet”. A kelletlenek távozása jó lehet nekik is, meg magunknak is.

 5. A hűtlenség elleni tanítás. Nem úgy születtünk, hogy ösztönösen ismerjük a hűség és odaszántság szabályait. Ezt tanítani kell. Tanítani kell a hűségről és az elkötelezettségről. Mindenki megkapja a maga adagját a hűtlenségi kísértésekből. Van egy zsoltár, ahol 26-szor fordul elő a hűség. A magyar fordítások kegyelemnek vagy irgalomnak fordítják, pedig a héber jóval többet mond. A Károli változat szerint „magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme”. Az eredetiben „Emeljétek fel az Urat, mert jó, mert időn túlmutató az ő szövetségi hűsége” (ki lőólám haszdó). Az 1920-as években Nelson Glueck volt az, aki kimutatta, hogy az itt szereplő cheszed kifejezést a héber nyelv a szövetségi hűségre alkalmazta. Úgy is olvashatjuk a Tórában, hogy cheszed brit eműnáh, azaz a szövetségi hűség szilárd.

A hűség kultúrájára maga az Úr ad mintát és eljárást, amikor azt olvassuk Ézs 57,17-ben: „mert így szól a Magasságos és Felemelt, aki örökké lakozik, és szent az ő neve: folyamatosan Magasságban és Szentségben lakozom, de a mások által erőszakosan megtörtekkel és megalázott szelleműekkel is, hogy folyamatosan megelevenítsem, helyreállítsam a megalázottak szellemét és folyamatosan életet adjak a magukat megalázók szívének”. (szó szerinti fordításban)

Éppen ezért „törődjünk egymással, (ez mindenki dolga), hogy felbuzduljunk a szeretetre és a jó cselekedetekre (hiszen azok elő vannak készítve (Ef 2,10), és ne hagyjuk el összegyülekezésünk helyét, ahogy az némelyek szokásává lett, hanem inkább bátorítsuk egymást, hiszen jól látjátok, hogy ama nap közelget”. Ez arról is szól, hogy nem élünk itt örökké, és az örökkévalóságban elfoglalt helyzetünk az itt elvégzett munka minőségétől függ. Igyekezzünk tehát, hogy a megmérettetés, a mennyei minőség-ellenőrzés a munkánkat ne fának szénának vagy pozdorjának minősítse, hanem aranynak, ezüstnek vagy drágaköveknek, amit a mindent megpróbáló tűz nem megemészt, hanem ráteszi a megtisztítás örökkévalóságig csillogó védjegyét.

 2013 10.31 Reformáció emléknapján (szlg)

 

 

 

 

Ossza meg ismerőseivel:
Legyen olyan a Megváltó Jézusba vetett hitünk, ami SZERETET által MUNKÁKODIK!
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial