Az örömről, örvendezésről
Baptista lelkipásztor vallomása: „A vallásosság egyik tragikus vonása: a vallási szabályok (már neveltetésünkkel) megfosztottak minket attól a képességtől, hogy korlátlan szabadságban imádjuk az Urat, mint az élő Isten szerelmesei, akik nem szégyelljük ezt a szerelmet. Úgy megcsonkított bennünket a vallás, hogy képtelenek vagyunk szabad szívvel élvezni az élő Isten jelenlétét, és szeretni Őt. Isten nem volt hajlandó alkalmazkodni a baptista szabályokhoz és előírásokhoz. Végre felemelhettem a kezemet. Nevettem is, sírtam is. — Lehetünk az élő Isten felszabadult szerelmesei. Alázattal, szent félelemmel és örömmel beléphetünk a szentek szentjébe Jézus testének kárpitján keresztül”.
Az engedelmesség, az igazságban való járás, az Ige betöltése önmagában is felfakasztja bennünk a tiszta örömet, a Szentszellem örömét, gyümölcsét. „… Teljes öröm van tenálad ..”(Zst 16,11b) A szentségben, az Úr jelenlétében megnyilvánuló örömmel, a fejünket elárasztó olajjal méltó imádni az Urat. Az Atya is ilyen imádókat keres. De a mesterségesen felajzott örvendezés, amely mögött nincs ott a szentség aranyfedezete, távol álljon tőlünk. A bűnt és ünneplést együtt nem szenvedheti el az Úr. Csak az olyan örömnek, örvendezésnek adjuk át magunkat, amellyel a mi Urunk is azonosul, és örömét leli bennünk. Úgy ahogy meg van írva: „… Örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben”. (Zst 104,31b) Az Úr előtt kedves örvendezésben megnyilvánulhat a sírás, nevetés, taps, netán a (kör)tánc is, úgy ahogy például azt a Messiás-hívő zsidók illően, átélve, olykor könnyek közt gyakorolják (Zst 87,7), ügyelvén arra, hogy „mindenek ékesen és jó renddel legyenek”. (1Kor 14,40) Bár nem állíthatunk fel általunk szigorúan értelmezett bibliai szabályt, hiszen az Ékes-kapunál meggyógyult béna koldus is „örömében ugrándozott, Istent dicsérte”. (Csel 3,8)
Az igazi, a bibliai, a teljes öröm azonban mégis az, ahogy Reinhard Bonnke tv. fogalmazta, amikor „a bénák felkelnek az ágyukról, a vakok látnak, a süketek hallókká válnak, a démonoktól megkötözöttek valóságos szabadulást nyernek”. — Az örömünk, örvendezésünk is – mint minden más az életünkben – legyen összhangban Isten szívével, Igéjével és akaratával.
