2011.augusztus 3-6-a között Gödöllőn tartottuk meg a nyári táborunkat.
Táborunk mottója: 31. Zsoltár 20. versének első része volt: „Mily bőséges a Te jóságod Uram, melyet fenntartasz a Téged félőknek…”
Valóban a tábor szervezésekor az volt a fő cél, hogy Isten jóságának a bősége kézzel foghatóvá, elérhetővé, igazivá váljon mindannyiunk számára, és azok a talentumok, amiket Isten belénk helyezett és bennünk szunnyadnak, felfakadjanak, és minél inkább szembesüljünk ezekkel a rejtett kincsekkel.
A másik cél a szervezéskor: csináljunk valami olyat, amit még eddig nem csináltunk.
Ezen a nyomvonalon készült el a tábori program: minden napra más-más élmény jutott.
Az első nap a kreativitás,, a sport, a kézműves foglalkozás napja volt: rendeztünk felnőtt és gyermek ping-pong bajnokságot, felnőtt és gyermek logikai vetélkedőt. Amíg versenyzőink „izzadtak”:
az egyik fele a ping-pong labdát kergette az ütővel, a másik felének szinte hangosan zakatolt az agya a logikai fejtörések kapcsán, addig a másik asztalnál fantasztikus kézműves alkotások születtek kisebb gyermekeink és szüleik jóvoltából.
Péntek délelőtt egy interaktív beszélgetést tartottunk: a „Szeretetre teremtve” tanfolyammal kapcsolatban azokat a kérdéseket, amik megválaszolatlanok voltak, vagy problémát jelentettek számunkra, megoszthattuk egymás között! (ez nagyfokú bizalmat, őszinteséget és tiszteletet kíván és feltételez). Napvilágra jö(he)ttek vélemények, tisztázódhattak estleges félreértések.
Délután valami extra következett: bográcsfőző versenyt rendeztünk! 5 csapatra osztottuk a résztvevőket: 2 csapat férfiakból, 3 csapat nőkből állt, és rajtszóra kezdtük el a bográcsokba csepegtetni az olajat. (Majdnem…)
5 bográcsban készült az 5 féle paprikáskrumpli. Mikor elkészültek a remekművek, minden csapat kapitánya kóstolhatta és pontozhatta az ellenfél főztjét, amiből nagy nehezen és többszöri mintavétel után megszületett az eredmény: annyira jól főzünk, hogy utolsó helyezett nem is volt, és holtversenyben két első helyezettünk is lett! A gyereket is besegítettek az értékelésbe, aminek az lett az eredménye, hogy mire megterítettünk a vacsorához, addigra ők már nem voltak éhesek.
Szombaton strandoltunk egy nagyot: az időjárás előrejelzés szerint rossz, borús időnek kellett volna lennie, de Isten gondoskodott rólunk és ragyogó időnk volt mind a strandoláshoz, mind a bemerítkezéshez, ugyanis két testvérünk döntött a felől, hogy az” óember”-ét eltemeti, és az „újember”-t felszínre hozza (képek a média/galériák alatt láthatóak).
Vasárnap délelőtt egy közös Istentiszteletet tartottunk a gödöllői testvérekkel, vendégszolgálónk is volt Kárpáti Péter személyében.
Tartottunk reggeli tornákat, esti áhítatokat, kiosztottuk a díjazottaknak az okleveleket, megszerveztük a gyülekezet étkezését, fenntartottuk a rendet a táborban.
Összegzésképpen Isten az alábbiakat mutatta meg nekem a táborral kapcsolatban: egyrészt lehetőségeket (ajtókat) nyitott meg egymás felé: kapcsolatépítésben, hogy jobban megismerjük egymást, tudjunk együtt érezni a másikkal. Isten bátorít bennünket arra, hogy éljünk ezekkel a lehetőségekkel és törekedjünk arra, hogy ezek az „ajtók”nyitva maradjanak.
Másrészt Isten jóságának a bősége abban is megmutatkozott, hogy nagyon sokan túlléptek saját határaikon, és valami olyat is csináltak, amiről korábban nem is gondolták volna, hogy képesek rá. Itt nem feltétlenül nagy dolgokra kell gondolni lehet az egy egyszerű engedelmesség, a másik meghallgatása is.
Azt gondolom a táborunk betöltötte elhívását, dicsőség érte Istennek, és hála minden testvéremnek, aki eljött, és beleadta mindazt, amije van, színesítette a palettát, és minden otthon maradt testvéremnek, akik imában támogattak minket.
