Press "Enter" to skip to content

CÉLOZZ ÚGY A GYERMEKEDDEL, MINT EGY NYĺLVESSZŐVEL

„Mint a nyilak a hősnek kezében, olyanok a serdülő fiak.”

Ez a 10 szó a Zsoltárok 127,4-ben az egyik legerőteljesebb bibliai leírása a szülői feladatnak. Megmutatja, milyen csodálatos kiváltságban részesítette Isten a szülőket; abban a kiváltságban, hogy gyermekeikből engedelmes, hűséges és felelősségteljes felnőtteket neveljenek. Isten terve és vágya az, hogy gyermekeinket sikeresnek neveljük. Elhívott minket arra, hogy úgy készítsük fel őket, mint ahogy egy képzett nyílkészítő alakítja a nyílvesszőt.

Isten győzelemre teremtette a gyermekeinket. Arra születtek, hogy sikeresek legyenek Isten Igéjének a szívükben és az életükben végzett munkája által. És az Ige akkor munkálkodik a szívükben, ha a szülők elültetetik és táplálják bennük az Isten Igéje iránti éhséget. Csak ekkor tudja egy szülő az Isten akarata szerinti sikerre becélozni őket.

Sajnos nagyon sok gyermeket arra szoktattak, hogy veszítsen! Lehet, hogy nem szándékosan, de ehhez szoktatták őket a gyermek bántalmazásának avval a formájával, hogy kevés figyelmet fordítottak rájuk. Az elhanyagolás áldozatai lettek.

Sok évvel ezelőtt a Windsori Herceg az Egyesült Államokba látogatott. Amikor megkérdezték, mi gyakorolta rá a legnagyobb hatást abban az országban, nagy nyilvánosságot kapott válasza így szólt: „Az, ahogy az amerikai szülők engedelmeskednek a gyermekeiknek.”

A megjegyzése annyira tragikus volt, amennyire humoros. De egészen pontosan írta le annak az elhanyagolásnak a következményeit, amitől sok gyermek szenved.

Ha a szülő nem irányítja a gyermekét egy célra, ha nem tanítja a gyermekét, hogy az éhezzen és szomjazzon Istenre, a gyermek külső forrásokat fog keresni, hogy betöltse azokat a szükségleteit, amelyeket a szülőknek kellett volna betölteniük. Ebben az esetben a gyermek magára marad, önmagát neveli fel, és eltéveszti azt a célt, amire Isten teremtette őt.

Valószínűleg te is láttál már ilyen magatartást. Ez vesz körül minket. Ez sok tizenéves bűnözésének a gyökere. Azok a gyerekek, akik nem kapják meg normális módon azt a figyelmet a szüleiktől, amire vágynak, máshogy fogják magukra vonni azt. Ez a gyermekek bántalmazásának egyik legrombolóbb módja.

[box]CÉLOZD BE A GYERMEKEDET A SIKERRE[/box]

Isten nem akarja, hogy a gyermekek bukdácsoljanak és elessenek, folyamatosan elvétve azt a célt, amelyre Ő teremtette őket. Ő azt akarja, hogy olyan szülők tanítsák a gyermekeket az Ő Igéjére, akik az életükben is percről-percre megvalósítják azt:

„És ez igék, amelyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz” (5Mózes 6,6-7).

Mennyire fontos, hogy ezt a parancsot komolyan vegyük? A választ két bibliai esemény beszámolójában találtam, amelyekben két apa egymástól nagyon eltérően cselekedett. Lót (Ábrahám unokaöccse) és Noé (sok nemzedékkel Lót előtt) hasonló körülmények közé kerültek, és mindkettőjük számára az volt a kihívás, hogy családjukat egy gonosz és romlott nemzedékben neveljék fel – sokan mi is ugyanezt érezzük ma. Mindkettejüknek döntéseket kellett hozniuk, olyan döntéseket, amelyek gyengékké vagy erősekké tették őket a gyermekeik célra irányításában.

Amikor a próbák jöttek, Lót kudarcot vallott a döntéseivel – különösen kettővel. Az első hibát akkor követte el, amikor a nagybátyja, Ábrahám megadta neki a választási lehetőséget, hogy hol lakjon. Ahelyett, hogy olyan helyet választott volna, ahol istenfélő emberek laknak, úgy döntött, hogy a közeli Szodomában fog letelepedni, olyan városban, amely közismert volt lakói gonoszságáról. Az Ige azt mondja: „Szodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt” (lásd 1Mózes 13,5-13).

Azután kialakult benne a bűnnel szembeni elnézés, és vonakodott engedelmeskedni Istennek. Ez olyan magatartás volt, ami miatt a családja nem látta meg Isten Szavának a jelentőségét.

A Biblia azt mondja, hogy amikor az angyalok megmondták Lótnak, hogy Szodoma el fog pusztulni, „Kiment azért Lót, és szólt az ő vőinek, kik az ő leányait elvették, és mondta: Keljetek fel, menjetek ki e helyből, mert elveszti az Úr e várost; de az ő vőinek úgy tetszék, mintha tréfálna” (1Mózes 19,14).

Lót családja nem hallgatott az utasításaira – azokra az utasításokra, amelyeket Istentől kapott! Miért tennének ők ilyet?

A válasz részben ott van a 15-16. versekben: „És mikor a hajnal feljött, sürgették az angyalok Lótot, mondván: Kelj fel, vedd a te feleségedet és jelenlevő két leányodat, hogy el ne vessz a városnak bűne miatt. Mikor pedig késlekedett, megragadták a férfiak az ő kezét…, és kivitték őt, és ott hagyták a városon kívül.”

Biztosan nem volt meglepetés az, hogy Lót családja nem reagált az utasítására. Lót maga sem engedelmeskedett készségesen Isten Szavának. Döntései a gyerekei számára nem mutattak sem Isten utáni éhséget, sem Isten útmutatása iránti tiszteletet.

Ezek miatt a döntések miatt a családja nem vette komolyan őt. Lót a családja szemében inkább mulatság tárgya volt, mint egy tiszteletreméltó ember, akit követni kell. Később, amikor Lót és felesége elhagyták a várost, Lót felesége nem engedelmeskedett a parancsnak, hogy „hátra ne tekints,” és meghalt. Bár Lót megmenekült Ábrahám Istennel való szövetsége miatt, elvesztette a feleségét és más családtagjait. És a legnagyobb megcsúfoltatásban volt része, ami egy szülőt érhet – a családja kigúnyolta az utasításait, és nem ismerték el a tekintélyét.

Mint szülő, Lót kudarcot vallott abban a felelősségében, amit Isten olyan világossá tett Ábrahámnak: „Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak…, hogy megőrizzék az Úrnak útját, igazságot és törvényt tévén…” (1Mózes 18,19).

NOÉ SIKERÉNEK A TITKA

Több nemzedékkel Lót előtt azonban egy másik szülő, Noé hasonló kihívással állt szemben, és sikeres volt:

Noé egy másik olyan ember volt, aki bízott Istenben. Amikor hallotta Isten figyelmeztetését a jövőre vonatkozóan, Noé hitt neki, bár az özönvíznek nem volt jele, és időt nem vesztegetve felépítette a bárkát, és megmentette a családját. Noé Istenbe vetett hite pontosan az ellentéte volt a világ többi része bűnének és hitetlenségének – akik nem engedelmeskedtek – és a hite miatt Isten elfogadta őt. (Zsidók 11,7 The Living Bible angol fordítás.)

A példa, amit Noé a családjának adott, az volt, hogy „bízott Istenben” még akkor is, amikor nem volt fizikai bizonyítéka annak, amit hallott. Az ő hitben való állása – bizalma Istenben, hogy megmenekülnek a közelgő pusztulástól – a gyerekeinek megadta a lehetőséget, hogy az ő példáját a hitük alapjául vegyék, és megtanuljanak bízni benne, mint szellemi tekintélyben.

Figyeljük meg, hogy Noé nem vesztegette az időt, amikor engedelmeskedett Istennek. Ha ő is ugyanúgy késlekedett volna, mint Lót, evvel az egész családja életét veszélyeztette volna.

Noé hite pontosan az ellentéte volt a világ többi részéének, akik nem engedelmeskedtek. Érzed néha úgy, hogy te vagy az egyetlen, aki hisz Isten Szavában? Az egyetlen, aki kiáll a gyermekeiért, miközben olyan emberekkel vagy körülvéve, akiknek a hite pontosan az ellentéte a tiédnek? Akkor nem vagy egyedül! Csak maradj olyan, mint Noé, aki elhatározta, hogy engedelmeskedni fog Istennek, függetlenül attól, hogy más emberek mit mondtak vagy gondoltak.

Az 1Mózes 6,8-9 azt mondja: „De Noé kegyelmet talált az Úr előtt… Noé igaz, tökéletes férfiú volt a vele egykorúak között. Istennel járt Noé.” Az a szó, ami ebben a fordításban a tökéletes, más fordításokban a tökéletesen kívül még teljesként, tisztességesként és becsületesként szerepel. Noé tisztességes viselkedésének nyilvánvalóan jelentős hatása volt a gyermekeire. Bár azelőtt soha még eső sem esett a földre, követték őt a bárka megépítésében.

Mi váltott ki Noé gyermekeiből ilyen nagy tiszteletet? Azt a tiszteletet, amitől a szülő képes megfelelően célozni a gyermekét? Odaszánta az életét arra, hogy engedelmeskedjen Isten Igéjének, és a családját is hűségesen ugyanerre nevelte. Mivel Noé helyesen élt, Istennek való engedelmességben, egész családja megmenekült a pusztulástól. A legnagyobb megtiszteltetésben volt része, ami egy szülőt érhet – a családja tisztelte őt annyira, hogy kövesse az utasításait.

[box]VESD AZ IGÉRE A TEKINTETEDET[/box]

Noé sikerrel járt ott, ahol Lót kudarcot vallott – olyan hívő életet élt, amely Isten Igéjét mutatta fel mérceként. Mindig Isten Igéje kell, hogy az a célpont legyen, amelyre a gyermekedet becélzod. Az íjász ügyességétől függetlenül, ha nem tudja, hol a cél, soha nem fogja eltalálni!

Ahhoz, hogy elmulasszuk Isten legjobbját az életünkben, mindössze annyi kell, ne szeressük Őt, ne halljuk a hangját és ne ragaszkodjunk Hozzá:

Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam elétek, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá, mert ő a te életed, és a te életednek hosszúsága… (5Mózes 30,19-20).

Senki sem él szándékosan átok alatt. De sok ember találja ott magát mulasztás miatt. A mulasztás jelentése valami megtételének a hiánya, vagy valami szükséges jelenlétének a hiánya. Ha egy szülő nem szereti az Urat, nem engedelmeskedik a hangjának, ez kiteszi a családot az ellenség megtévesztésének és támadásainak – még akkor is, ha az ok tudatlanság vagy határozatlanság.

Figyeld meg, milyen fontos a te döntésed: „ez a te életed, és a te életednek hosszúsága.” Még Isten sem mondhatja meg neked, hogyan élj. Ezt csak te döntheted el. A mindennapi döntések, amiket meghozol, és amikre a gyermekeidet elvezeted, egész életükre hatással lesznek.

Mindig Isten Igéjének kell a célpontodnak lennie. Gyakorlással a gyermekeid meg fogják tanulni, hogy nem lehetetlen eltalálni a célt. A Zsidók 5,14 azt mondja, hogy: „az érett-korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”

Tartsd a célra a gyermekeidet úgy, hogy felépíted bennük az Ige kemény eledele iránti éhséget. A Példabeszédek 22,6 azt mondja, hogy: „tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint.” A héber tanítsd szó gyökere egy másik szó, aminek a jelentése íny, szájpadlás, ízlelés. Ez a vers egy ókori szokásra utal, amelyben úgy választották el a gyermeket, hogy hozzászoktatták a szilárd ételek ízéhez. Az volt a szokás, hogy az anya jól összerágta az ételt, aztán egy kis darabot a gyermek szájpadlására tett belőle. A gyermek hamarosan jobban szerette a szilárd ételt, mint a tejet.

Hasonlóan, mi is ugyanezt a felelősséget kaptuk gyermekünk Isten Igéje iránti éhségével kapcsolatban.

Úgyhogy el kell határoznunk, hogy időt és energiát fordítunk arra, hogy kialakítsuk a gyermek szájpadlását, hogy jobban szeresse Isten útjait. Ha te nem teszed meg ezt, akkor az ízlését mások fogják kialakítani – valószínűleg olyanok, akikkel nem értesz egyet.

Például a televízió egy modern pótmama lett, amely a gyermekekben lázadást és dacot alakít ki. A média minden tőle telhetőt megtesz a fiatalok elméjének olyan kialakításáért, hogy azok elfogadják a szabados szexualitást, a homoszexualitást, a kábítószereket és az erőszakot. Törekszenek arra, hogy érzéketlenné tegyék mindenkinek az elméjét, aki kész befogadni a szennyüket. Ne engedd, hogy a televízió nevelje fel a gyermekedet!

Kerüld el azt, hogy a gyermeked ideje nagy részét más gyermekekkel töltse. Ez csak azt szolgálja, hogy az elméjükhöz kötött bolondság még nagyobb legyen (Példabeszédek 22,15). „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol” (Példabeszédek 13,20). A gyermekeidnek szükségük van a segítségedre a bolondság kigyomlálásához és bölcsességgel való helyettesítéséhez. Szükségük van arra, hogy időt töltsenek veled, hallgassanak téged, és tanácsot kapjanak az életük dolgaira vonatkozóan.

[box]TARTSD CÉLRA IRÁNYĺTVA A GYERMEKEDET[/box]

A gyermekeddel mint nyílvesszővel való célzás tudatos, akarattal történő cselekedet. Nézzük meg még egyszer az 5Mózes 6,7-et: „…tanítsd [ezeket az igéket] szorgalmasan a te fiaidnak, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, és amikor úton jársz, és amikor lefekszel, és amikor felkelsz” (New American Standard angol fordítás).

Szorgalom. Ez egy döntés, amit az az elhatározás támogat, hogy ragaszkodni fogunk ehhez a döntéshez. Egy erős elhatározás arra, hogy tanítsd a gyermekeidet, „amikor úton jársz (vagy vezetsz!), és amikor lefekszel, és amikor felkelsz” egyszerűen azt jelenti, hogy minden beszélgetésből a legtöbbet hozod ki.

Önmagában az, hogy keresztény vagy, és hűségesen jársz egy gyülekezetbe, még nem jelent garanciát arra, hogy a gyermekeidnek meg lesz tanítva az értékrended. Nem várhatod azt, hogy a gyermekeid megkapják a számukra szükséges útmutatást egy pár óra alatt, amit a gyülekezetben töltötök. A gyermekeid becélzásának fő felelőssége nem a gyülekezeté, hanem a tiéd. Célozd őket Isten Igéjére, azután ellenőrizd őket rendszeresen. Légy biztos benne, hogy még mindig a helyes irányban állnak.

Váljanak a mindennapi helyzetek tanítási időkké. Légy nyitott a Szent Szellemre, hogy felhasználd ezeket a helyzeteket, nem vádlón, hanem bátorító, felemelő módon. Egyedül Isten ismeri a gyermeked szívének motivációját, és egyedül Ő tudja megmutatni neked, mi a leghatékonyabb módja annak, hogy elérd őt. Ahogy az Írás mondja: „… Ne korhold és szidd állandóan a gyermekeidet idegessé és neheztelővé téve őket. Inkább neveld fel őket Istennek tetsző, szeretetteljes fegyelmezéssel, javaslatokkal és isteni tanácsokkal” (Efézus 6,4 The Living Bible angol fordítás).

Ügyelj arra, hogy a gyermekeid mindig tudják, hogy elérhető vagy, függetlenül attól, hogy mit csinálsz. Tudniuk kell, hogy ők a legfontosabbak számodra, és bármit félbehagysz, hogy megadd nekik azt, amire szükségük van.

Tedd gyakorlattá, hogy az Igéről beszélsz minden tevékenységetek közben. Amikor sétáltok egyet, vagy kimentek a parkba, használd fel ezt az időt arra, hogy kialakítsd, hogy nagyra értékeljék Isten teremtő munkáját, a madarakat, a fák szépségét, a vadvirágokat és a felhőket az égen.

Egy másik lehetőség az Igével való szolgálatra a lefekvés ideje. Ez különlegesen erőteljes idő arra, hogy adj a gyermekeidnek. Lehet, hogy különös szükségük van a vigasztalásodra, szeretetedre és jóváhagyásodra, bátorításodra, megnyugtatásodra, vagy csak arra, hogy meghallgasd őket. Ezek a szavak, amiket lefekvés előtt mondasz, velük lesznek egész éjszaka, és ezek lesznek az elsők reggel.

Vidám, könnyed légkörben nagyon hatékonyan ültethetsz el erőteljes igazságokat a gyermekeidben. Családi együttléteinkkor gyakran mondunk történeteket arról, hogyan mentett meg minket Isten a Sátán szorításából; hogyan szabadított ki minket bizonyos helyzetekből; még arról is, hogyan hozott össze Isten Mártikát és engem, hogy összeházasodjunk; és hogyan adott nekünk Isten egy autót, stb. Ilyen módon a gyerekeink úgy nőhetnek fel, hogy Istent a mindennapi életünk részeként látják.

[box]AZ ÉLETÉRT LŐJ, NE CSAK EGY ÉLETMÓDÉRT[/box]

Annak érdekében, hogy a gyermekeid ne térjenek el a céltól ahogy nőnek, arra van szükségük, hogy a kereszténységet ne úgy lássák, mint egy életmódot, hanem úgy, mint ami maga az élet! Nyúlj túl az elme korlátain, és lépj kapcsolatba a gyermekeid szívével.

Úgy nevelted a gyermekeidet, hogy Istent jobban szeressék, mint mást?

Az ízlésük a világ dolgaihoz, vagy Isten dolgaihoz alakult? Határozd el, hogy az életed olyan példa lesz, hogy az, aki felnő, úgy lássa, érdemes neki is megvalósítania ugyanazt.

A gyermekek példából tanulnak. Adj bölcsességet a gyermekeidnek a társaságoddal. Alakíts ki és tarts fenn velük barátságot.

Ha úgy célzol a gyermekeddel, mint egy harcos a kezében levő fegyverrel, nem fogsz megszégyenülni. A gyermekeiddel való jelentőségteljes kapcsolatod miatt ők látni fogják az igazságot, és nagyra fogják értékelni a bölcs tanácsodat. Az Isten Igéje ígéretei szerint való élet örömei pedig meg fogják áldani őket az örökkévalóságon át.

Ossza meg ismerőseivel:
Legyen olyan a Megváltó Jézusba vetett hitünk, ami SZERETET által MUNKÁKODIK!
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial