[box]A helyes önértékelés csapdája[/box]
Régi (kedves) mondás(om), hogy a helytelen gondolkodásból származnak a helytelen cselekedetek.
Ismerjük az „Aranyszabály”-t: „Amit akarjátok azért, hogy veletek CSELEKEDJENEK, Ti is úgy cselekedjetek…” Arra jöttem most rá, hogy hangsúlyos a cselekedetek szó. Gyakran elkövetjük azonban a hibát, hogy magunkból indulunk ki, amikor mások gondolatait (gondolkodás-módját) akarjuk kitalálni. Ez pedig egy lényegesen problémásabb dolog!
A gondolkodásmódunkban van a dinamit: vagy utat tör nekünk, vagy összeomlaszt!
De milyen a mi gondolkodás-módunk?
– A legjobb, az tuti!
– Had ne legyek ebben olyan biztos…
Valójában I D Ő T KELL RÁ FORDÍTANI, hogy kiismerjük! Mivel – többé-kevésbé – tisztában vagyunk vele mi a „helyes válasz”, könnyen beadjuk magunknak, hogy úgy is gondolkodunk. Lélegzet elállítóan izgalmas előadásában Farkas Edit rávezetett, milyen aláaknázott terület a saját magunkról kialakított „képünk”.
Ha eddig elmulasztottad, most azonnal szerezd be a „Szeretetre teremteve” című könyvet és ess neki a munkafüzetnek! Ne sajnáld az időt: saját sorsod függ azon, hogy megismerd magad, és Isten adta lehetőségeidet! Őszinteség nélkül persze semmit nem ér az egész tanulmány. Jól válaszd meg a beszélgetéshez a „partneredet”!
Mankónak (és ismétlésnek) pedig rendre felkerül a Média/Prezentációk oldalunkra az előadások vázlata. Ezt se hagyd ki!
– És miért van a címben a csapda?
– Evvel próbáltalak megfogni, hogy olvasd el e pár sort. Bocsi…
