Press "Enter" to skip to content

Konfliktus-kezelés „súlyos egyéniségek” között

Vegyünk egy fiktív példát: Nézetkülönbség alakult ki arról, hogy miként vegyünk úrvacsorát.

Valaki azt látta egy másik közösségben, hogy ott a házaspárok külön vesznek (úrvacsorát) az egyedülállóktól, és ez megtetszett neki. Közölte, mostantól nekünk is így kell csinálni!

Igen ám, de néhány özvegy testvérnő ezt sérelmesnek tartotta, mert bennük keserű emlékeket ébresztett ez a mód. Valaki jelezte is, ha ez így fog történni, ő inkább nem is vesz úrvacsorát! [box]Mit tennél egy ilyen esetben?[/box]

A koinóniáról kezdenék beszélni. Ez közösséget jelent. Nem sokszor használja a Biblia. Az Istennel való kapcsolatot írja le. Házastársak viszonyára alkalmazza – és a helyi gyülekezetre.

A vallásos emberek közötti kapcsolat – (Bizonyos dolgok felől hasonlóan gondolkodás) nem koinonia! A buszon együtt utazók nem alkotnak közösséget, pedig együtt vannak, van közös cél, egy irányba haladnak, stb.

Spurgeon – a „prédikátorok fejedelme” – szerint: az illusztráció az ablak, amin bejön a fény, ami megvilágítja az oszlopot, vagyis az információt (Igét). Tehát felhoznék egy ismert példát: Anita – egy több szakvizsgás orvos-adjunktus, aki nálunk a dicséret zenekarban csellózik, azt mondta, hogy nem érezte-tekintette áldozatnak a szolgálatát, pedig próbálni Érdre jár ki, gyakran busszal, kis gyerekkel, késő estig… Áldja meg és szaporítsa meg az Úr! Meghatódtam: milyen odaszánás, szeretet ez a testvérek felé. Ezen kívül szemléltetném a közösséget, például egy tálban levő vízzel. Ha a tálban levő víz a közösségünk, és csatlakozni akar valaki, hogyan teheti meg? Hogyan válhatunk eggyé? pl. beleöntve. Most vedd ki magad (a pohárnyi vized) – nem lehet! Tehát ilyen a közösség…

Közelítsünk a témánkra: Nagy ászoknak is szükségük van segítőre. Szükségünk van egymásra… Ismét egy illusztráció: Kis skót történelem következik.

1. Edward angol király

Edvard angol király (róla szól a walesi bárdok c. Arany János ballada) skóciának is hasonló sorsot szánt, mint Wales-nek. Azok marakodtak a hatalmon és döntőnek hívták meg a vitájukba, de sereggel érkezett, és vazallust akart választani. Azonban ő és nagy túlerőben levő serege elkövetett egy végzetes hibát: magára haragított egy embert! Ki volt az az ember? Vallasz, vagy nem vallasz?

William Wallace! 1298-ban súlyos vereséget mért az angolokra. Több fontos győzelmet aratott, de végül árulás útján elfogták, Londonban elítélték és kivégezték. (A politika már akkor, ott is beleszólt az „igazságszolgáltatás”-ba!) Még gyalázatosabban bántak testével, mint a Rettenthetetlen című – róla készült – filmben Mel Gibsonéval… De harca mégsem volt hiábavaló:

Ő támogatta Robert de Bruce-t (hogy a független Skócia királya legyen), Bruce pedig őt (lovaggá ütötte és fővezérré tette). 1306-ban I. Robert-ként Skócia királya lett de Bruce, mert Wallace miatt népszerű lett, és az emberekben hit támadt, hogy az angolokat legyőzhetik!

William Wallace

1328-ban szerződésben rögzítették, hogy az angolok lemondanak befolyási igényükről. Ezért 700 év múltán is nemzeti hős (az angolok szemében talán terrorista) Wallace.

[box]Tanulság: Nagy ászoknak is szükségük van segítőre.[/box]
Talán valaki szerint csak kerülgetem a témát, mint Józsué Jerikót. Vágjunk már bele! OK, de szükséges volt kerülgetni is Jerikót…

Ezékiel csontokról való példázata szerint ezen utolsó időkben felépül és feláll a TEST. Ez persze Izraelre is vonatkozik, de nem csak arra: ránk Krisztus Testére is. Lehet, hogy valaki úgy gondol egy másikra a közösségből, hogy igen de ő egy „rosszcsont”. Én pedig egy „kulcs-csont” vagyok! Nem akarok csatlakozni hozzá, csatlakozzon, vagyis igazodjon ő, hozzám (mert én jobban tudom, mit kell csinálni)!

(Ilyen előkészítés után) megnézhetnénk néhány témánkba vágó Igét! Talán a legjobb a Fil. 4,1-3 : „Így hát szeretett testvéreim, kik után sóvárgok, én örömem és koronám, így álljatok meg az Úrban, ti szeretettek. Evódiát kérlelem, Szüntüchét is kérlelem, hogy az Úrban egy észjáráson legyenek. Igen, téged is kérlek, én igazi igavonó társam, fogadd őket együtt magadhoz, hiszen az örömüzenet szolgálatában bajtársaim voltak Kelemennel és többi munkatársaimmal együtt, kiknek neve be van írva az élet könyvébe”

De jó a Fil. 2,2-4 is : ”akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is”

Vagy az Ef. 4,1-4 : „Kérlek tehát titeket én, …: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.

Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is…”

Sok más eligazításra alkalmas Ige van még, például a test tagjainak egymásrautaltságáról, de talán a legérdekesebb a Zsid. 11,40 „Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.” Tudniillik a korábban említett – Istenünk szemében – óriásoknak, pl. Ábrahámnak, Mózesnek, Dávidnak, Illésnek!

Ha a nagyágyúknak szükségük van Zolira, nekünk is szükségünk van Zolira, és mindnyájatokra! Több jó van bennünk, mint amit mások észrevesznek, de több rossz is, mint gondoltuk! Tehát mi a helyzet Veled? Legyél Jézus Krisztus Zöldsapkása! Az nem zabkása!
[box]Kommandós csak önkéntes lehet![/box]
A Jelenések könyve 17 jutalmat sorol fel! (Jel 2.3 stb.) De csak a győztesek kapnak jutalmat. Aki nem harcol, vagy visszavonul, annak nincsen ilyen ígéret… (Zsid 10,39 : De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.)

Ismerjük fel, és foglaljuk el az Isten által nekünk adott helyet (1Kor 12,10, és legyünk működőképes fül, szív, láb, bőr, kar, izom vagy csont, vagy talán a kisujj lábkörme, vagy akár egy hajszál. Mindenkire szükség van Krisztus Testében, senki sem fölösleges! És az Úr mindegyikünket gyönyörűnek lát, szépnek és ügyesnek, És amikor meghalljuk a Szentlélek szavát és engedelmeskedünk annak, járva Isten akaratában, akkor betelik rajtunk is Sofóniás 3,17 :

„Az Úr, a te Istened közötted van, erős Ő, megtart, örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked”

– Ez akár egy év-kezdő prédikáció is lehetne…

[box]Ja, és „akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szent Szellem a Gyülekezetnek”![/box]

Ossza meg ismerőseivel:

4 hozzászólás

  1. david2 david2 2011/01/05

    Hát, elég ciki így kibeszélni engem!
    Ezzel a ravasz bevezető mesével együtt, úgy érzem ez egy manipuláció…
    Nem lenne szabad, ki vagyok akadva!

    • ados ados 2011/01/05

      Ez nem manipuláció! Jézus is „válaszolt” példázattal konkrét dolgokra (pl. Lk. 15,2-4
      A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.”
      Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?…”
      Amúgy tisztázni kell a fogalmakat: manipuláció az ha valaki olyan dologra akar rávenni egy másik embert, ami annak nem érdeke. Erről majd írok egy másik blogbejegyzést.
      De kösz az őszinteséget!

  2. admin admin 2011/01/05

    Engem is zavarba hozott a poszt. De próbálok jól hozzáállni. Aggaszt, hogy mi lesz akkor, ha én „megtérek”, a vitapartner pedig nem?

  3. Balla Tibor Balla Tibor Post author | 2011/01/05

    Mindenki a saját hozzáállásáért (és beszédjéért, viselkedéséért) felelős. Válaszd a jobbik részt! Mindig az az „erősebb”, aki előbb tud megbocsátani, bocsánatot kérni.
    Ez a keresztyén „ki mit tud?” : Ki, mit tud megbocsátani? És milyen hamar?
    Én is Jézusra és a célra tekintek, ezért nem sértődök meg…

Comments are closed.

Legyen olyan a Megváltó Jézusba vetett hitünk, ami SZERETET által MUNKÁKODIK!
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial