AZ EGYETLEN ÚT ARRA, HOGY EGY ELRONTOTT HÁZASSÁG JÓ LEGYEN
Ez a cikk neked szól, akár házas vagy, akár nem. Ha nem vagy házas, előnyödre szolgál, ha megismered a kapcsolat-teremtés és kapcsolattartás néhány hasznos alapelvét, még mielőtt fejest ugranál egy egész életre szóló elkötelezettséget jelentő kapcsolatba.
Úgy látom, hogy a házasságban a leggyakoribb probléma a kapcsolattartás, a kommunikáció hiánya. Kommunikáció alatt nemcsak beszédet, beszélgetést értek – hiszen mindannyian beszélgetünk – hanem azt, amikor őszintén, takargatás nélkül megosztjuk a másikkal mindazt, ami nekünk fáj, amiben reménykedünk, ami elkeserít, amitől félünk.
Más szóval, szívünk mélyéből beszélünk, és engedjük, hogy a másik megismerje igazi énünket. Tudom, egy ilyen őszinteség gondolata sokaknak inkább visszariasztó, de pontosan ezért akarok erről beszélni. Úgy hiszem, mindenki vágyik arra, hogy megértsék belső érzéseit, gondolatait, hogy legalább egy ember az életében igazán megértse őt. És ha házas vagy, eléggé érthető az a vágyad, hogy férjed vagy feleséged legyen az a megbízható barát, akit keresel. A jó kommunikáció egy házasságban elengedhetetlenül szükséges. Ha nem tudtok őszintén beszélni egymással, szép lassan elsodródtok egymás mellől, és a magatok kis, elzárt világában kezdtek élni. A probléma az, hogyha egy barátot akarsz magadnak, neked is tudnod kell barátnak lenni. Ez azt jelenti, hogy feltárod szíved előtte, és nyitva hagyod. Leteszed életed, és letéve hagyod. Ezt kell tenned, mielőtt azt remélhetnéd, hogy megtalálod azt a gyönyörű barátságot, közösséget és szeretetet, amelyet Isten neked elkészített, hogy élvezzed. Ez az elv nemcsak a házasságra érvényes, hanem minden más kapcsolatra igaz, amelyben valaha is részed lesz az élet során.
VISSZATEKINTÉS
Még mielőtt tovább mennék, szeretnélek egy kicsit visszavezetni saját múltamba. Amikor először találkoztam férjemmel, Keith-szel, egyikünk sem volt még keresztyén, bár mindketten – ahogy mondani szokás – őszintén kerestük az igazságot. Egy dolog, amit rögtön észrevettem benne, meggyőződéses őszintesége volt. Utálta a hazugságot, és mindig készségesen elmondta nekem, mit gondol. Csodáltam ezt a tulajdonságát, és titokban azt kívántam, bárcsak én is ilyen nyílt lehetnék. De másrészt becsületessége valósággal megrémített, mert – nagy elkeseredésemre – ő is szerette volna tudni az én gondolataimat.
Ez igazán nagy gondot jelentett számomra. Nagyon zárkózott személyiség voltam, sok mindent magamban tartottam. Számtalan dolog volt, amit soha senkinek nem mondtam el, mert nagyon kényelmetlenül éreztem magam, amikor mások túl sokat tudtak rólam. Gyakran hazudtam kisebb dolgok felől, és ritkán mondtam meg bárkinek, hogy mi van a szívemben. Ha valaki túl sok személyes kérdést kezdett el fölvetni, megsértődtem, és magamban ezt kérdeztem: ugyan miért ilyen tapintatlan? Sohasem jöttem rá, hogy a többiek talán csak egy mélyebb, kevésbé felszínes barátságot kerestek velem.
Ez a gondolkodásmód nagyon mélyen befolyásolta életemet, anélkül, hogy fölfedeztem volna, hiszen azelőtt senki sem állított szembe igazi önmagámmal. Beletörődtem abba, hogy két énnel élek: az egyik, amit másoknak is engedtem meglátni, és a másik, amit elrejtettem és titkoltam.
Az én férjem azonban természeténél fogva tudott kommunikálni.
Meg akart ismerni engem, és én sohasem találkoztam senkivel egész életemben, aki ennyire kitartó és makacs lett volna! Miért kérdezett tőlem annyi mindent? Honnan vette a kitartást, és miért ragaszkodott csökönyösen ahhoz, hogy ne csak válaszoljak, hanem válaszom őszinte is legyen? Már nem bírtam ki! Sokszor kívántam, bárcsak elmenne már.
Néha az összeütközés eléggé heves volt. Kérdezett tőlem valamit, és én azt válaszoltam: nem tudom, vagy: nem emlékszem – persze ez hazugság volt vagy dühös lettem, vagy sirtam, vagy éppen némán a padlót bámultam anélkül, hogy válaszoltam volna. Tulajdonképpen abban reménykedtem, egyszer föladja már, és békén hagy, én meg visszahúzódhatom parányi „csigaházamba”. Annyira bizonytalan voltam magamban, hogy féltem fölnyitni magam, nehogy sebezhetővé váljak. Biztos voltami benne, hogy bántani fognak, és valószínűleg visszautasítanak, ha engedem magam meglátni.
KI VAGYOK ÉN?
„Nevetés közben is fájhat a szív…” /BIBLIA, Példabeszédek 14:13/
Számomra a legmegdöbbentőbb dolog az volt, amikor rájöttem: olyan sok időt – szinte egész életemet – azzal töltöttem, hogy megpróbáljak valaki más lenni, olyan valaki, akit mások elfogadnak; és éppen ezért sohasem fejlődött ki saját egyéniségem, jellemem. Láttam, milyen sokszor ügyeskedtem, hogy ne legyek őszinte, annak érdekében, hogy elkerüljem az összeütközést valakivel, akinek véleménye különbözött az enyémtől. Kaméleonná váltam. Bebiztosítottam magam, hogy mindig ügyesen beilleszkedjek a helyzetbe, hogy ne ingadozzak, és soha ne kerüljek szembe senkivel. Nem mondtam el soha egy „ragyogó ötletemet” sem, mert hátha kinevetnek, úgyhogy egy idő után már nem is támadtak ötleteim. Egy ember csigahéjává váltam csak.
Nagyon mélyen elkeserített, hogy képtelen vagyok kinyílni, és személyiség nélküli embernek állítottam be magam. Tudtam, ez az én hibám: saját-magam-összeeszkábálta börtönbe zárkóztam be. Kívülről úgy nézett ki minden, mintha rendben lett volna, de belül csak egy halom bizonytalanság, félelem és kínlódás voltam.
Ha azt mondom, tönkrementem abba, amikor erre rájöttem, még nagyon enyhén fogalmaztam. Minden olyan reménytelennek tűnt. Végül is megtaláltam a választ kérdésemre: ki vagyok én? De amit láttam, egyáltalán nem tetszett. Alakoskodó voltam. Amikor rájöttem, hogy ez a problémám, még feleannyira sem rémültem meg, mint amikor belegondoltam, mi lehet a megoldás.
Szeretném, ha azt mondhatnám, ettől kezdve minden könnyen ment, de ez csak a kezdet volt. Nagyon sok lélekgyötrő felismerésre, sok átsirt éjszakára volt szükség, mielőtt beláttam volna, milyen nagy hazugságban éltem. Egy eltökélt férjre és a mi kedves Jézusunk gyöngéd szeretetére és kegyelmére volt szükségem ahhoz, hogy ezen átjussak.
Közben mindketten megtaláltuk azt az Igazságot, amit kerestünk. Rájöttem, nem fogok Istennek soha tetszeni, ha nem válók becsületes, őszinte emberré. Meg kellett látnom, bűnben élek, és meg kellett tanulnom a bűnt úgy gyűlölni, mint Isten. „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazán élnek, azokat kedveli” – mondja a Biblia /Példabeszédek 12:12/. Nem volt könnyű és nem volt fájdalommentes, de Isten nélkül lehetetlen lett volna!
HÚZZUK KI A -SZÁLKÁT
Szeretetteljes, gyümölcsöző kapcsolat elképzelhetetlen őszinteség és bizalom nélkül. Ez igaz minden kapcsolatra, de különösen létfontosságú a házasságban, ahol állandó az együttlét, és gyakran összeütközésekre kerülhet sor. Sokszor megkíséreljük mindenáron fönntartani a békét. Ez a magatartás – ha nem ügyelsz rá kellőképpen – házasságodba kerülhet.
Hadd mondjak egy példát. Picike kis szálka fúródik ujjadba. Tudod, kicsit fájna, ha kihúznád, úgyhogy úgy döntesz, nem veszel róla tudomást. A harmadik éjszaka éles fájdalomra ébredsz. Ujjad fáj, tűzpiros, begyulladt és szokásos méretének kétszeresére dagadt. Felnyögsz és rájössz, a szálkának végül is ki kell kerülnie ujjadból, de most már kétszeresen fog fájni. Ekkor döbbensz rá, mennyivel jobb lett volna a szálkát azonnal eltávolítani, ahelyett, hogy ennyit vártál. Mindennel így vagyunk. Egy kis csalódás, egy kis fájdalom, amit bent hagyunk szívünkben, hagyjuk, hogy elfertőződjék. Végül is oda vezet, hogy teljesen eluralkodik rajtunk, ha nem szabadulunk meg tőle az első adandó alkalommal.
A Biblia azt tanácsolja, ne engedjük, hogy a nap lenyugodjék haragunkon, és alaposan oka van erre. Ha magunkban tartjuk sérelmeinket, egyik fájdalom a másikra halmozódik, amíg súlyuk alatt össze nem roskadunk.
BÜSZKESÉG – AZ ÖNZÉS JÁTÉKA
Ha tudatni akarod a másikkal, hogy valami fáj neked, csak ennyit kell mondanod: „jaj!”. Ez azt jelenti, hogy fölfeded magad, és előbújsz rejtekhelyedről. Sajnos, nagyon sok ember túl büszke ahhoz, hogy ezt megtegye. Ahelyett, hogy kimutatnák érzéseiket, vagy gyengeségüket, inkább azt választják, hogy szívükben fájdalommal és keserűséggel mennek tovább. Biztos, hogy az ember nagy zavarba kerül, és elszégyelli magát, ha egy látszólag hétköznapi dolog fölkavarja, és azt mások megtudják. De még ezeket a dolgokat is világosságra kell hozni, beszélni kell róluk, és imádkozni kell értük. Azok, akik túl büszkék ahhoz, hogy valódi érzéseiket másokkal megosszák, általában cselekedeteikkel, vagy más megnyilvánulásukkal értésedre fogják adni, hogy valami nincs rendben náluk, de hogy pontosan mi, azt nem fogják tudtodra adni. Azt akarják, hogy te találd ki, vagy még inkább, hogy valamiképpen olvass gondolataikban. Talán úgy próbálnak ebben segíteni neked, hogy szúrós megjegyzéseket, töviseket hintenek el, de sohasem fognak előjönni, és megmondani, mi bántja őket.
Az, aki igy viselkedik, nehéz teher környezetünkben, nem beszélve arról, ha vele kell élnünk. Igazán kegyetlen és önző játékot játszanak: azt várják, megértsük őket, anélkül, hogy ennek érdekében bármilyen erőfeszítést tennének. Tudom, mert én is ezt tettem.
A SZERETET MINDENT ELHISZ
Egy másik terület, ahol nagyon óvatosnak kell lennünk: vigyázzunk, hogy ne jussunk helytelen következtetésekre más emberek cselekedeteiből. Például: férjed hazajön a munkából, és rögtön meglátod rajta, hogy valami miatt fölizgatta magát. De ahelyett, hogy megkérdeznéd, mi a baj, ezt gondolod: „Ugyan miért olyan izgatott? Biztosan rám haragszik! Ó persze! Hát még mindig az a reggeli veszekedés jár az eszében! Hogy lehet valaki ennyire ingerlékeny? Azt hittem, ezt már végleg lerendeztük. Miért nem tudja elfelejteni?”
És mielőtt észre-vennéd, már felépítetted védősáncaidat, és ott toporogsz a konyhában, készen a küzdelemre.
Ha nem törődnénk mindig annyit magunkkal, nem aggódnánk annyit magunk felöl, akkor több időnk lenne arra, hogy foglalkozzunk a másikkal. Hogyha az említett feleség vette volna az időt és a fáradságot arra, hogy megkérdezze férjét: „Mi van veled? Hát mi a baj?”, akkor rájöhetett volna, hogy férjének talán különlegesen nehéz napja volt a munkahelyén, vagy saját magával elégedetlen, mert Isten egy próbába vitte bele, és ő nyomorúságosán elesett. De a feleség ahelyett, hogy a jobbat feltételezte volna, a rosszabbat hitte el, és elszalasztott egy lehetőséget arra, hogy férjének segítsen, szolgáljon azzal, hogy szeretettel Jézusra mutat! Hogyan reméljük, hogy megtudjuk, mi zajlik a másik szívében, ha annyira sem törődünk vele, hogy rászánva az időt kitaláljuk. A szeretet „mindent elhisz, mindent elvisel, mindent remél és mindent eltűr”! /BIBLIA, 1.Korinthus 13:7./
AZ EMBEREKTŐL VALÓ FÉLELEM
Az, hogy álarcot tettél föl, azt is jelenti, hogy azt mindig hordanod kell, különben lelepleznek. Hogyha mások csak azt az álarcot szeretik, amit föltettünk, és nem az igazi énünket, akkor szeretetük sohasem hoz nekünk igazi örömet, megelégedést. Másrészt mindig hajlunk az attól való félelemre, hogy azt, akik valójában vagyunk, a többiek nem szeretnék annyira, mint azt, akinek bennünket gondolnak. És ezért a színjáték tovább folytatódik.
Különös módon ez egy eléggé biztonságos búvóhely egyeseknek, mert ha valamilyen oknál fogva valóban visszautasítják őket, azzal védekezhetnek, hogy tulajdonképpen nem az igazi személyüket utasították el. Így tehát nem is kell vállalniuk a teljes felelősséget elkövetett hibájukért, nem kell semmit sem tenni annak érdekében, hogy megváltozzanak.
Ez egy ördögi kör. Nagyon erős, tudatos törekvésre, sok imára és a Szentlélektől jövő erőre van szükség ahhoz, hogy megváltozzunk.
Ha másoknak nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy megpillantsák igazi énünket és megszeressék azt, sohasem fogjuk megtudni, hogy ez lehetséges. Először azt kell meglátnod, hogy problémád igazi gyökere a bűn. A visszautasítástól való félelmed valójában az emberektől való félelem.
„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál” – mondja a Biblia /Példabeszédek 29:25,26/. Sokan keresik az uralkodó /lásd: férj, feleség, barát/ kegyét, pedig az Úr szolgáltat igazságot az embernek. A Biblia ezt is mondja:
„Az Úr félelme a bölcsesség kezdete” /Példabeszédek 9:10/. Isten helyeslésére és jóváhagyására kell komolyan törekednünk. Hogyha a megfelelő személyt féljük, a megfelelő dolgokat fogjuk tenni!
FELADTAD MÁR A REMÉNYT?
Hogyha házasságod beteg, mindent, amit csak tudsz, meg kell tenned azért, hogy rendbe hozd. Ha feladod a harcot, és azt mondod, most már semmi sem segít, hogy társad sohasem fog már megváltozni, akkor ezzel aláírtad házasságod halotti bizonyítványát. Kezdetben kényszerítened kell magad arra, hogy elmondjad, ami a szíveden van, hogy kommunikálj. Ez először erőltetettnek és természetellenesnek tűnhet, de ne engedd, hogy ez elbátortalanítson. Minél inkább gyakorlatoddá válik, annál könnyebb lesz. Amikor házasságod újra helyreáll, hálás leszel azért, hogy ezt az erőfeszítést megtetted.
Nem számit, hogy kezdetben milyen nagy a kín: a gyógyulás nagyon jó lesz. Gondolj csak egy súlyos betegre, akit úgy etetnek, hogy csövet vezetnek le a torkán keresztül egészen a gyomráig. Kétségkívül kellemetlen megoldás, de a beteg legalább életben marad. Amikor jobban lesz, és képes önállóan táplálkozni, hálás lesz azért az undoritó csőért, és azért is, hogy családja és orvosa annyira szerették őt, hogy nem adták fel a reményt.
NÉHÁNY GYAKORLATI LÉPÉS
Egy nap odajött hozzám a férjem: „Mit tehetnék én neked, hogy boldogabb legyél?” Alig hittem a fülemnek. Itt volt a nagy lehetőség! Elkezdtem törni a fejemet, de nagyon meglepődtem, hogy csak egy pár dolgot tudok mondani. Azt hittem, sokkal több dolgot fogok tudni számon kérni tőle. Aztán én is feltettem ugyanezt a kérdést Keith-nek, és neki is csak egy-két dolog jutott eszébe. Mind a ketten megállapítottuk, hogy néhány picike bosszantó apróság annyira naggyá vált a szemünkben, hogy szinte nagyobb lett mindennél, és eltakarta a valódi életet szemünk elől. Meglepett, hogy a legtöbb dolog viszonylag egyszerűen vált megoldhatóvá, és egy kis plusz erőfeszítéssel helyre lehetett hozni; egy kis gondoskodás kellett csak mindkettőnk részéről. Természetesen mindketten megtettük azt, amire képesek voltunk.
Megkérdezheted férjedet vagy feleségedet, hogyan tehetnéd őt boldogabbá. Meg fogsz lepődni válaszán. De mindenesetre szeretnélek óva inteni attól, nehogy ezt megtedd mindaddig, amig el nem határoztad, hogy cselekedettel valóra is váltod, amit kér. Ha nem törekedsz őszintén megváltozni, akkor az egészből az fog kisülni, hogy meglátja: téged nem érdekel komolyan a dolog – és még kevesebb bizalma lesz hozzád.
Egy másik dolog, amit tehettek: külön naplót vezettek, amiben leírjátok gondolataitokat, próbáitokat, azt, ami örömet jelentett számotokra, és azután minden este egy kis időt rászánhattok, hogy megmutassátok egymásnak, amit írtatok. Ha szokásotokká válik, hogy megosztjátok, ami a szíveteken van, lehet, hogy erre a módszerre – mankóra – később már nem lesz szükség. De nem a módszer számit, hanem az, hogy megismerjétek, ami a szívetek mélyén van. És mindenek fölött imádkozzatok együtt. Kérjétek Istent, segítsen benneteket közelebb kerülni Őhozzá és egymáshoz. Kérjétek, segítsen nektek lerontani a védősáncokat, amelyeket felépítettetek, hogy megnyílhassatok egymás előtt úgy, ahogy azt még soha nem tettétek.
Ne bátortalanodj el, ha néha visszaesel, vagy azt látod, hogy megint automatikusan, gépiesen cselekedtek, élitek életeteket. Évek során kialakult rossz beidegződéseket kell legyőznötök, és ez nem megy egyik napról a másikra. Ha megbeszélitek kudarcaitokat, megbocsátotok egymásnak, és újra elölről kezditek, tudom, hogy egyszer-csak hirtelen változást fogtok tapasztalni. •
Ha férjed vagy feleséged nem kész arra, hogy ezt tegye, vedd át te a vezető szerepet, és változz meg te. A saját életedet alakítsd át! Hogyha komolyan gondolod, akkor a te elhatározásod, hogy Istenben bízva megnyitod magad előtte, őneki is erőt adhat, és bátoríthatja, hogy ő is lépjen, és cselekedjék!
LEGYETEK KEDVESEK …
„Öltsétek tehát magatokra – mint Isten választottai, szentek és szeretettek – könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van valaki ellen: ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” /Kolossé 3:12,13/.
Amikor a másiknak megmondod. hogy valamivel meqbántott téged, vagy valamit helytelennek tartasz viselkedésében, legyél mindig nagyon konkrét, de tedd ezt szeretettel és gyöngédséggeel. Legyél kész gyorsan megbocsátani és elfelejteni. Emlékezz arra, a bűn leginkább és legelőször Istent bántja meg. Cselekedeted indítéka az a vágy legyen, hogy szerettedet Istennel újra helyes kapcsolatba kerülni lássad. Ha Isten valamit rád bízott, hogy elmondjad férjednek vagy feleségednek, és vonakodsz őszinte lenni hozzá, megakadályozod, hogy növekedjék az Úrban.
Nagyon sok dologról kényes és nehéz beszélni. Imádkozz először azért, hogy Isten mutassa meg neked a megfelelő időpontot, adja meg a megfelelő szavakat, és készítse föl társad szívét, hogy ezt nyíltan fogadja. Légy kész beismerni, hogyha tévedtél, és légy kész arra, hogy te legyél az, akinek meg kell változnia. Tedd világossá a másik előtt, hogy bár nem szeretsz mindent, amit ő tenni szokott, ez nem változtat a tényen, hogy szereted őt, és szeretnéd, ha egyre inkább olyan lenne, mint Jézus!
Ha te vagy a másik oldalon, akkor ne legyél védekező fél. Ne hozd fel mentségül az összes jó dolgot, amivel utólag megpróbáltad jóvátenni tévedésedet, hanem próbáld őszintén meglátni, hol követted el a tévedést. Ne akard igazolni, mentegetni bűnödet, hanem ismerd be: néha helytelenül döntöttél, és ezzel megbántottad Istent és a körülötted lévőket. Légy kész gyorsan bevallani saját hibáidat, és bocsánatos kérni. Ha téged olyan nehéz megközelíteni, mert dühös és harapós leszel, amikor egy problémádra, életed egy bizonyos helytelen területére rámutatnak, akkor lerombolod azt a bizalmat és nyíltságot, amit oly nehezen próbálsz fölépíteni. Hogyha másokat elriasztasz és elijesztesz magadtól, akkor senki sem fog hozzád közeledni.
Ki akar besétálni egy dühös oroszlánokkal teli ketrecbe?
MIRE NEM JOGOSÍT FEL A NYÍLTSÁG ÉS ŐSZINTESÉG
A nyíltság és őszinteség nem jelent engedélyt a bűnre. Richard Shelly Taylor: A FEGYELMEZETT ÉLET c. könyvében így foglalja össze:
„Néhány ember dicsekszik nyíltságával. ‘Azt mondom, amit gondolok – ami a szívemen a számon’ – dicsekszenek. Pontosan ezt teszi a bolond a Biblia szerint: ‘A bolond kimondja minden gondolatát’ /Példabeszédek 29:11/. A nyíltság természetesen erény, amikor intelligens, szeretetteljes tapintattal és diszkrécióval vegyül. Azonban szadista szeszéllyé válik, amikor a vélemények megzabolázatlan kitörését jelenti helyre, időre, más emberek érzéseire való tekintet nélkül. A Példabeszédek könyve más helyen ezt mondja: ’Van, akinek fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít’ /Péld. 12:18/. Tedd céloddá, hogy szavaiddal gyógyulást és megbékélést hozzál, bátorítsd azokat, akiket szeretsz, hogy egyre mélyebben és eredményesebben szolgálják Jézust. Kérjél Istentől egy helyes egyensúlyt: a szeretet és a bölcsesség egyensúlyát beszédedben -egy olyan egyensúlyt, amely nem kényszerit kompromisszum kötésére az igazság rovására.”
ISTEN PÉLDÁJA
Emlékezned kell arra a tényre, hogy nem nyerhetsz többet házasságodból annál, mint amennyit kész vagy befektetni. Semmi sem rosszabb annál, mint ugyanabban a házban élni, sőt, egy ágyban aludni valakivel, akitől egymillió kilométerre vagy.
Istenre kell tekintenünk, mint tökéletes példaképre. Gondolj arra a szoros kapcsolatra, ami Ő közte, fia Jézus és a Szentlélek között van. Nekik nincsenek kommunikációs problémáik, mert kapcsolatuk a létező legmélyebb szereteten alapul. Mi Isten képére teremtettünk, hogy megtapasztalhassuk ezt a szeretetet kapcsolatainkban. Valóban Jézus megpróbálta helyreállítani kapcsolatainkat elsősorban Istennel, azután a többiekkel. Lehet, hogy megpróbálod hűségesen követni a lépéseket, amelyeken itt a házasság rendbehozatalára felvázoltam, de az eredmények csak időlegesek lesznek, ha számodra nem az Istennel való kapcsolatod lesz az elsődleges. Egyedül ebből a kapcsolatból kaphatod meg azt az életet átformáló erőt, amelyre szükség van egy maradandó változás létrejöttéhez. Hogyha Istent akarod dicsőíteni házasságodban, és minden más kapcsolatodban, akkor ő megadja neked erre a lehetőséget és az erőt. Nem fogod megismerni az igazi szabadságot az Úrban, sem az igazi boldogságot, ha nem gyürkőzöl meg ezzel a problémával, és Jézus segítségével nem győzöl!
A HAZUGSÁG MEGHATÁROZÁSA
Sok ember, aki következetesen őszintétlen, és eltitkolja igazi érzéseit, önigazult sértődöttséggel ugrana föl, ha valaki azzal merészelné vádolni, hogy hazug. De nézzük csak meg közelebbről, mi is a hazugság.
Egyik lexikon meghatározása szerint a hazugság: Hamis megállapítás vagy információ-részlet, amelyet szándékosan igaznak állítanak be; bármi, amit a megtévesztés, vagy a valóságnak meg nem felelő látszat keltése céljából mondanak.
Charles Finney ezt mondja: „Most látom, mi a hazugság. A szándékos félrevezetés minden fajtája hazugság. Gondolj összes szavadra, arckifejezésedre, tettedre, amellyel az igazsággal ellentétes benyomást akarsz kelteni másokban önző célokért. Ha bármi mást akarsz mondani, sejtetni, kimutatni, mint a meztelen igazságot, hazudsz!”
HÁROMFAJTA HAZUGSÁG
Háromfajta hazugság fordul előigen gyakran:
- Valami olyat mondunk, ami nem igaz.
- Az igazat mondjuk, de csak egy részét.
- Csendben maradunk, nem veszünk tudomást a tényekről egy adott helyzetben – hallgatásunkkal másokat arra késztetünk, hogy elhiggyenek olyan dolgokat, amiről világosan tudjuk, hogy nem igaz. /Ez a néma hazugság./
