Press "Enter" to skip to content

Isten Atya

A Biblia egyik legcsodálatosabb kijelentése, amikor Istenről, mint Atyáról beszél. De neked mi jut eszedbe, mikor ezt a szót hallod, hogy „atya”? Egyből védelemre, gondoskodásra, melegségre és gyöngédségre gondolsz? Vagy az „atya” szó egészen mást juttat eszedbe? Isten úgy jelenti ki magát az Igében, mint gyöngéd, megbocsátó édesapa, aki életünk legapróbb részletei iráni is érdeklődik. Ez nemcsak szép kép, de igaz is. Ennék ellenére általában mindenkinek más elképzelése van Istenről, mert akaratlanul rávetítjük a földi szülőkkel, vagy vezetőkkel kapcsolatos tapasztalatainkat, benyomásainkat.
A jó megtapasztalások közelebb visznek az Isten, mint Atya helyes megismeréséhez, míg a rossz tapasztalatok eltorzítják azt a képet, amelyet Isten irántunk érzett szeretetéről alkotunk.
Elgondolkodtál már azon, miért úgy jövünk erre a világra, mint magatehetetlen kisbabák, és csak lassan növünk fel fizikailag, értelmileg és érzelmileg fejlett, önálló emberekké?
Feltetted már magadnak a kérdést, miért nem alkotott Isten egy olyan szaporodási folyamatot, amelyben olyan fizikálisán kifejlett emberek jöttek volna létre, mint Ádám és Éva a teremtéskor?
Úgy hiszem, Isten azért akarta, hogy magatehetetlen, gondoskodásra szoruló csecsemőként szülessünk ebbe a világba, mert azt szeretné, hogy a családban úgy jelenjen meg az Ő szeretete, hogy a gyermekek a megértés, szeretet és elfogadás légkörében nőjenek fel. Ha ilyen szeretetteljes, biztonságos környezetben nőnek fel a gyermekek, akkor lesz önbizalmuk, és úgy gondolnak majd magukra, ahogyan Isten tekinti őket: mint akik fontosak, értékesek és jók.
De mi történik akkor, ha ez nem valósul meg? Ha a szülők nem tudtak eleget tenni Isten elvárásának?
Olyan sokan szenvedtek sérülést, elutasítást a családban, hogy nehéz nekik úgy látni Istent, amilyen Ő valójában.
Pedig ahhoz, hogy szeretni tudjuk Istent, feltétlenül fontos, hogy megismerjük Őt.
Szeretnék hét olyan területről beszélni, ahol sok félreértés van Istennel, és irántunk érzett szeretetével kapcsolatban.
Az egyszerűség kedvéért csak Isten atyai tulajdonságaira fogok koncentrálni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a Biblia azt mondja: „Isten saját képmására teremtette az embert, férfivá és nővé teremtette őket.”
Más-szóval mind a férfi, mind a női jelleg benne van Isten természetében.
Ahol csak egy szülő van a családban, Isten segíteni fog a hiányzó apai vagy anyai szeretet kipótlásában, ha imában kérjük az Ő segítségét, de a Teremtő terve szerint a családban mindkét szülőnek jelen kell lenni, mert együtt adnak teljes képet Istenről. Szeretnélek kérni, hogy tekints a múltadba, és vizsgáld meg, hogy az alábbi területeken szüleid kudarca, vagy a gyöngéd szeretet hiánya akadályozott-e Isten megismerésében.
[box]A szülői hatalom[/box]
Biztosan előfordult már veled, hogy amikor a barátodhoz mentél, a kutyájuk örömmel üdvözölt a kapuban. Az oktalan állat vagy félve, remegve húzódik el tőled, vagy rád ugrik, és örömteli farkcsóválással, nyalogatással üdvözöl. Ha a kutya félve menekül, és nem bízik benned, akkor valószínű, hogy rosszul bánnak vele. De az a kutya, amelyik örömmel üdvözöl, biztosan sok szeretet kapott. Így van ez velünk is, amikor Istenhez közeledünk.
A múlt tapasztalatai befolyásoljak reagálásainkat, amikor Isten kinyúl értünk.
Mi okozhat sebeket a hatalom területén? Képzeld el, hogy ki vágódik a hálószoba ajtó. Az éjszaka közepén egy mérges, részeg ember veri fel álmából a kisfiút.
Aztán elveri őt egy sötét, tántorgó alak, akit úgy szólít: „édesapám”. Mit fog érezni évekkel később, amikor ezt a szót hallja, hogy apa?
Egy tizenötéves utcalány üresen bámuló szemekkel, mechanikusán teljesíti lealacsonyító éjszakai kötelességét. Nem törődik azzal, mi lesz vele. Nem érezi tisztának magát azóta, amióta egy éjszaka az apja molesztálta. Egy másik utcalány Amszterdamban azt kérdezte, miért ne kérhetne ezért pénzt a férfiaktól, amióta a nagyapja „ingyen” kapta meg őt.
Egy megsebzett nemzedék bukdácsol át úgy fiatal évein, hogy aztán tehetetlenül szemléljék, amint gyermekeik hasonló szenvedéseket élnek át. És ez nemzedékről nemzedékre folytatódik tovább. Nincs senki, aki megvigasztaljon minket?
Ki lesz az apja az ember fiainak? Kinek a karja elég nagy, hogy magához öleljen minden elhagyott gyermeket a világon?
Ki sír a fájdalmaink miatt? Ki vígasztal meg magányunkban? Csak egy ilyen Atya van, akinek szíve sajog, mert megbántották azok a kicsinyek, akiket meg szeretne gyógyítani. A mi problémánk az, hogy olyanok vagyunk, mint a megvert kiskutya. Elfordulunk Attól, akiről úgy gondoljuk, hogy Ő sem más, mint a többi hatalom, amelyekkel már dolgunk volt az életben. De Isten tényleg más. Ő maga a tökéletes szeretet. Isten a következő parancsot adta a szülőknek az Új Szövetségben: „Ti pedig atyák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” (Ef 6:4).
[box]A szülői hűség[/box]
Isten gyermeke vagy, és most is néven szólít, de lehet, hogy szíved mélyén kételkedsz az Ő hűségében. Lehet, hogy gyermekkorodban halál vagy válás miatt elvesztetted az édesapádat. Lehet, hogy szüleid a munkájuk miatt hanyagoltak el, és így lettél „árva”. Vagy csak a megszegett ígéretek és az elhanyagolás gyermekkori emléke kísért? Lehet, hogy kicsi korodban órákig sírtál, és nem volt senki, aki az éhségtől vagy a kellemetlenségtől megszabadítson? Vagy kisgyerekként bezárt ajtók mögött sírtál, egyedül, elfelejtve? Nem érzed, hogy ő veled van? Nyitott még a szíved Isten előtt, vagy egészen megkeményedett már a bizalmatlanság és a cinizmus miatt?
Talán most azt mondod: „Ha ennyire szeret az Isten, miért nem éreztem vagy láttam sohasem Őt?” Nem, Isten hagyott el, hanem a körülötted élő emberek vallottak kudarcot. Olyan sokszor nem tudtunk az Ő keze és szava lenni mások felé, akik még nem ismerik Őt. Nagyon kevesen vannak azok, akik engedik, hogy Jézus megtört szíve azokhoz vezesse őket, akiknek szükségük van arra, hogy másokon keresztül is megtapasztalják Isten szeretetét. Jézust nem a kellemes helyek vonzzák, hanem a szenvedő emberek. Az Ő szeretete üldöz minket első leheletünktől halálunk pillanatáig.
Mennyei Atyád ott volt, amikor kisgyermekként az első lépéseket tetted, ő ott volt a fájdalmak, csalódások idején is. Most is ott van veled. Egy rövid időre rábízott földi szülőkre, akiken keresztül el akart árasztani téged az Ő szeretetével. Isten a jó család szeretete és biztonsága által arart felkészíteni az Ő szeretetére. Ha a szüleink kudarcot vallottak, fel kell ezt ismernünk, megbocsátani nekik, és ki kell nyitni a szívünket Isten szeretetének az elfogadására. Szerető Atyánk most is kitárt karokkal vár. Mi tart vissza téged tőle?
Kevesen ismerik meg Istent teljes valóságában e rövid földi élet során. Sokan olyanok vagyunk, mint az a lator, aki Jézus mellett halt meg a kereszten. Kívülről csak egy eltorzult véres testet látott, de hamarosan felismerte Jézus igazi lényét, és hit által belépett Isten országába. Nekünk is túl kell látnunk a vallásos közvélemény által Jézusról alkotott torzképeken, de azoknak a kudarcain is, akik elutasítóan bántak velünk. Akkor majd ráeszmélünk, hogy Isten most is tárt karokkal vár ránk, és így szól hozzánk: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10:10).
Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő meg nem tagadhatja magát.” (2Tim 2:13).
[box]A szülői nagylelkűség[/box]
Néhány évvel ezelőtt valaki ellátogatott a Csendes óceán déli részén fekvő szigetek egyik kis falujába, és megfigyelte, hogyan játszanak ott a gyerekek. Elmondta, hogy ezek a gyerekek nem nagyon hallják azt: „Ne nyúlj hozzá! Hagyd békén! Vigyázz rá!”. Az otthonaik nagyon egyszerűek: földes padló, gyékény tető és néhány ponyva, amelyeket éjszakára falként lehajtanak.
Ezzel szemben, a mi modern otthonaink tele vannak mindenféle értékes, törékeny bútorral és felszereléssel, amelyek mind rendreutasítással és szidással fenyegetik a járni tanuló kis emberkét. Hány édesanya kiált rá dühösen a gyermekére, ha az eltör egy kedves vagy értékes emléktárgyat? A gyermekeket állandóan a tárgyak értékére figyelmeztetik – milyen értékesek, és mennyire kell rájuk vigyázni. Ritkán hallják ezt a szót: „szeretlek”.

Egy romboló hatású mondás ivódik bele a gyermekek tudatalattijába: „A tárgyak fontosabbak, mint én” Mit tegyünk? Hagyjuk el az otthonunkat? Természetesen nem. De be kell ismernünk, hogy az Isten bőkezűségéről alkotott képet eltorzíthatták a gyermekkori tapasztalatok, és radikálisan kell döntenünk, hogy mit teszünk az első helyre, mert csak így tudjuk megfelelően közvetítem Isten nagylelkű szeretetét gyermekeink felé.
Az igazság az, hogy Isten természeténél fogva bőkezű. Az egész teremtés a színek és formák olyan bőségét tárja elénk, amely messze túl megy a célszerűségen. Annak a kis fehér virágnak is van jelentősége, amely magányosan tündököl a napfényben az itáliai Alpok csúcsán, még akkor is, ha soha senki nem látja. Nincs gazdasági jelentősége, de Isten abban a reményben teremtette, hogy az ember fiai egyszer talán megpillantják, és ez gyönyörűséget szerez majd nekik.
Isten atyai szívét jól bemutatja, mennyire gondja van életünk legapróbb részleteire is. Szeretne meglepni azokkal az apróságokkal, kis örömökkel és meglepetésekkel, amelyekről csak egy Atya tudhatja mennyire vágyunk rájuk. Isten nem magának való, nem anyagias, nem hajtja a birtoklási vágy. Mi az embereket is úgy használjuk, mint a tárgyakat, Isten a tárgyakat is felhasználja, hogy megáldja az embereket. Mert az emberek sokkul értékesebbek a tárgyaknál.
Isten azonban nemcsak az anyagiakon keresztül mutatja meg bőkezűségét. Ennél sokkal többet kíván adni nekünk. Olyan dolgokat, amelyek ugyan fizikai érzékszerveinkkel nem érzékelhetők, de mégis kimondhatatlanul értékesek: megbocsátást, kegyelmet és szeretetet.
[box]A gyöngéd szülői szeretet[/box]
El tudod képzelni, milyen kedves vagy Istennek? Isten előtt az egyik legnagyobb gát, ha azt gondoljuk, hogy a testünk útálatos az Ő szemében. Amikor a kisfiam kint játszott az udvaron és csupa kosz volt, felkaptam és lemostam a kerti slaggal. Csak a koszt utasítottam el, nem a gyereket.
Igen, vétkeztünk. Igen, összetörtük Isten szívét. Mégis Isten szeretetének a középpontjában állunk – mi vagyunk a szemefénye. Ő pedig szerető szívvel keres minket. Azt mondjuk: „Megtaláltam az Urat”, de az igazság az, hogy Ő talált meg minket hosszú keresés és kutatás után.
Sok gyerek, de különösen a fiúk nem kaptak szülői szeretetet édesapjuktól, nem sajnálták őket, mikor megütötték magukat. Egy téves kép alakult ki a férfiasságról, és ezért gyakran mondják: „Ne sírj fiam, a fiúk nem sírnak.” Jézus azonban nem így tesz. Az Ő szeretete és megértése végtelen. Jobban átérzi a sebeinket, fájdalmainkat, mint mi magunk, mert sokkal nagyobb a szenvedés iránti érzékenysége.
Te talán már régen elfelejtetted a fájdalmaidat, Isten azonban még akkor is emlékezik rájuk, tökéletesen emlékszik életed minden pillanatára. Minden elhullajtott könnycsepped az övével keveredik össze. És ez így van ebben a pillanatban is, ha most bánatos vagy. Isten ott volt veled akkor is, mikor a gyerekek kicsúfoltak az iskolaudvaron és úgy szégyellted magad, hogy nem mertél a többiek szemébe nézni. Veled volt, amikor zavartan, értetlenül ültél a matek órán. Isten volt az, aki odaküldte hozzád azt a kedves nénit, aki segített megkeresni édesanyádat, amikor négy éves korodban eltévedtél a nagy tömegben. „Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével.” (Hós 11:4).
Gyakran nem értjük igazán, hogy milyen gyöngéd, szerető Atya az Isten. Lehet, hogy a szüleid büszkén mutogatják a fényképeidet a családi fotóalbumban, de hogyan lehet ezt összehasonlítani Isten végtelen szeretetével, mely minden apró sikerednek örülni tud. Tulajdonképpen Isten volt az, aki először hallotta, amikor az első igazi szót kimondtad. Azok az órák, amikor kis kezeddel mindent megtapogattál, csodálatos gyönyörűséget jelentettek mennyei Atyádnak. Legdrágább kincsei közé tartozik gyermeki nevetésed emléke. Soha nem volt még egy olyan gyermek, mint te, és nem is lesz soha.
Amikor Mózes megáldotta Izrael minden törzsét, az egyiknek azt mondta, hogy Isten vállai között fognak lakni (5Móz 33:12). Milyen csodálatos áldást jelent ez az állapot! Tudod, hogy te is ott lakozol?
Bármivé leszel is az emberek szemében – lehet belőled akár egy nagy hatalmú, híres személyiség is – Isten karjai között azonban akkor sem leszel se több se kevesebb, mint egy gyermek.
[box]A szülői jelenlét[/box]
Istennek van egy olyan tulajdonsága, amelyet a legjobb szülő sem tud utánozni – az, hogy Ő mindig ott van velünk.
Mi szülők nem tudunk a nap huszonnégy órájában folytonosan figyelni. Végesek a képességeink, és egyszerre csak egy dologra tudunk igazán koncentrálni. Isten nemcsak állandóan velünk van, hanem teljes figyelmet is fordít ránk. „Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5:7).
Isten folyamatosan a szerető gondolatok áradatát küldi feléd, mintha rajtad kívül más nem is létezne a világon. Azt kérdezed talán: „Hogyan tudja ezt megtenni? Hogyan képes egyszerre emberek milliárdjaival személyesen foglalkozni?” Nem tudom, de azt tudom, hogy ez nem jelent problémát a világ Teremtőjének.
Senki sem tudja megmondani, hogy miként teszi ezt. Te se problémázz ezen, egyszerűen csak örülj neki!
A szüleid gyakran túlságosan el voltak foglalva a saját dolgaikkal, és nem nagyon foglalkoztak a te életed jelentéktelen kis eseményeivel, de Isten nem ilyen. Neki gondja van ránk. Ő a legapróbb részletekre is odafigyel. Vajon miért mondja a Biblia, hogy Isten minden hajszálunkat számon tartja? Nem azért, mert Istent érdekelné az elvont matematika. Isten nem is hasonlítható egy számítógéphez, amit tele kell tömni adatokkal. Ez a kép inkább azt próbálja érzékeltetni, hogy mennyire ismer minket az Atya, és mennyire gondja van ránk.
Képzeljünk csak el egy kisfiút, aki egész délután buzgón veri a szögeket egy darab fába. Végül aztán előkerül a garázsból, és megmutatja édesanyjának a három emeletes csatahajót. Alig várja, hogy apu hazajöjjön. De apu késik. Este egy fáradt, túlhajszolt ember ér haza. A vacsora kihűlt, és meg sok tennivaló vár rá a ház körül. A kisfiú nagy izgalommal és büszkén mutatja apjának az alkotását, de apu alig néz fel a számításaiból. Apu nem ügyelt oda, de Isten igen. Isten mindig, odafigyelt, és gyönyörködött kezünk munkájában. Ő a mi igazi édesapánk, és az is marad. Ne ítéljük cl szüléink bukásait. Ők is csak gyermekek, akik felnőttek, és gyermekeik lettek. Inkább örvendezzünk mennyei Atyánk csodálatos szeretetének.
[box]A szülői elfogadás[/box]
Egy teljesítmény-orientált világban élünk. Az elfogadás mindig feltételhez van kötve – ha bekerülsz a focicsapatba, ha jó bizonyítványt hozol haza az iskolából, ha csinos vagy, ha sok pénzed van, ha győzöl – akkor elfogadnak, akkor „szeretnek”. De Isten szeretete mindig feltétel nélküli. Az Ő szeretete nem függ a teljesítményünktől. Azért szeret, mert Ő maga a szeretet. Isten ígéretei ugyan általában feltételhez vannak kötve, a szeretete azonban feltétel nélküli. Ez azt jelenti, hogy mivel Isten maga a szeretet, és mivel így döntött, semmit sem kell tennünk ahhoz, hogy a szeretetét kiérdemeljük.
Csak oda kell jönnünk hozzá, és elfogadni a szeretetét, de nem kell előtte szentekké válnunk. Úgy jöhetünk, ahogy vagyunk. Légy te is őszinte Istenhez. Örömmel megbocsát, ő már korábbi lázadásaid mélységeiben is szeretett téged.
Lehet, hogy képtelen vagy elfogadni Isten szeretetét. Az igazi szeretet kapcsolat azt is magában foglalja, hogy szeretetet kapunk és adunk. Képzeld el, mit éreznék, ha egy nap romantikus hangulatomban elhatároznám, hogy veszek a feleségemnek egy csokor virágot, és miután átadtam neki a következő szavak kíséretében: „Mártikám, szeretlek.”, akkor ő szaladna a pénztárcájáért, hogy kifizesse a virágok árát. Természetesen nem akarom, hogy ezt tegye. Inkább azt szeretném, ha szeretetemre ő is szeretettel válaszolna. Azt szeretném tudni, hogy ő ugyanúgy érez-e irántam.
Hogyan válaszolsz Istennek, amikor egyszerűen azt mondja: „Szeretlek”? El tudod-e fogadni Isten szeretetét anélkül, hogy egyből buzgó cselekvésbe kezdj azért, hogy azt kiérdemeld? Az emberi békesség és megelégedettség egyik legnagyszerűbb kifejezője az édesanyja ölében szoptatás után alvó kisbaba képe. A kicsi már nem sír, nem követelődzik, békésen pihen a szerető karok ölelésében. Mély, édes megelégedettség árad az altatódalból, amit az édesanyák ilyenkor dúdolni szoktak. A Bibliában Zofóniás próféta leírja, hogy Isten szívét is hasonló érzések töltik meg irántunk: „Veled van Istened,az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Zof 3:17).
Isten szeret. Egész életedben bizonyítanod és küzdened kellett. Már kis csecsemő korodban is a többi kisbabával hasonlítottak össze. Azt mondták „túl kövér” vagy „túl sovány” vagy, az „ő lábát” vagy az „ő orrát” örökölted.
De Isten egyszerűen gyönyörködött abban hogy milyen különleges lény vagy, és most is ezt teszi.
Igen, valóban sok feladat vár még rád életed során. Lesz olyan idő, amikor Isten elvezet annak a felismerésére, hogy bűn vagy önzés van életed bizonyos területein. És ezeket meg kell változtatni, és alá kell rendelni az Ő akaratának. Isten azonban nem mindig követel változásokat. Ismeri képességeink határát, és ad kegyelmet és erőt, hogy meg tudjuk tenni azokat a dolgokat, amelyeket tőlünk kér. Isten ugyanis gyöngéd és könyörületes. Legtöbbször csak ennyit mond: „Szeretlek.” Még akkor is szeret, amikor megszomorítjuk azokkal a dolgokkal, amiket tettünk. Egy ének jól kifejezi, milyen hatalmas az Isten szeretete:
Jézus szeret, ha jót leszek, hogy örömére legyek.
Jézus szeret, ha rossz vagyok, bár szíve ettől sajog.
[box]A szülői beszélgetések[/box]
Nehéz mások szemébe nézned? Talán csak akkor néztek a szemedbe a szüleid, amikor összeszidtak vagy kritizáltak?
A nyílt, meleg-hangú beszélgetés gyakran nehéz sok szülő, különösen a férfiak számára. De Isten minden helyzetben szeretetét akarja közölni velünk. Sőt, annyira szeret minket, hogy „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján 3:16)
Egy lány egyszer azt mondta, hogy nem tud imádkozni. Úgy tűnt neki, hogy a menny olyan, mint egy betonfal. Nem emlékezett rá, hogy Isten hangját valaha is meghallotta volna a szívében. Később, rájött, hogy úgy látja Istent, mint az édesapját, aki ugyan jó ember volt, de nagyon csendes, visszahúzódó. Nagyon ritkán szólt a gyermekeihez, és soha nem mondta nekik, hogy szereti őket. Amikor aztán elismerte, hogy édesapja ezen a területen gyenge volt, sőt azt is, hogy tulajdonképpen cserben hagyta őt, könnyebben meg tudott neki bocsátani, és elfogadni olyannak, amilyen volt. Ez egy teljesen új dimenziót nyitott meg Istennel való kapcsolatában. A szíve megtelt hittel, és már tudott imádkozni, mert tudta, hogy Isten meghallgatta őt. Ezután ő is meghallotta Isten hangját a szívében.
Ha ráébredsz, hogy szüleid valamilyen gyengesége, hibája akadályozott eddig az Istennel való kapcsolatban, vidd ezt az Úr elé. Meg kell bocsátanod mindazoknak, akik megbántottak. Ha ezt nem teszed meg, eltölt a keserűség, és nem tudsz Istennel békességre jutni. Lásd be azt is, hogy nem vagy egyedül. Még nem találkoztam tökéletes emberrel, vagy olyan szülővel, aki soha ne követett volna el hibákat. Mindenki elszenvedett valamilyen sérülést az életben. Az a fontos, hogy megismerjük, kicsoda valójában Isten, és ne saját elképzeléseink szerint gondoljunk rá. Ő a tökéletes szülő. Mindig szeretettel fenyít. Hűséges, nagylelkű, kedves és igazságos. Mivel szeret téged, arra vágyik, hogy időt tölthessen veled. Azt szeretné, ha elfogadnád az Ő szeretetét, és tudnád, hogy számára nagyon kedves és értékes vagy. Szeretnéd elfogadni Isten szeretetét? Kész vagy megnyitni előtte a szívedet, hogy személyes, közvetlen kapcsolatba kerülj igazi Atyáddal? Ő türelmesen várja, hogy közeledj hozzá.

Ossza meg ismerőseivel:
Legyen olyan a Megváltó Jézusba vetett hitünk, ami SZERETET által MUNKÁKODIK!
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial