Egyik hajnalban „félálomban” a reformáción gondolkodtam. Hirtelen – úgy éreztem – Isten „súgott”: a reformációt nem Luther kezdte el, hanem Jézus. Ráadásul – nem csökkentve Luther doktor úttörő munkásságának jelentőségét – sokkal korábban! Ugyanis a Jelenések könyve első részeiben 5 gyülekezetet reformációra hívot fel: Korábbi állapotok visszaállítására. Az isteni (örök) élet hiányossága sorsdöntő lehet: elmozdításra kerülhet a célját be nem töltő gyertyatartó! A puszta tény, hogy Jézus figyelmeztet, reményre ad okot: Ő még kegyelmi időt ad, de nem szabad vele visszaélni… Át kell gondolni elhívásunkat, mert nem veszítettek érvényességükből. Úgy egyénileg, mint közösségileg…
Vajon mekkora lángon világítunk? Biztos, hogy ez a maximum? Nem lehet, hogy álltunk e téren jobban is? Mire következtetünk mindezekből? Valójában utóbbi cselekedeteinknek többnek kellene lennie az elsőknél, de az Úr már a korábbival is megelégedne – egyelőre -, viszont figyelmeztet, hogy nincs mód – következmények nélkül – további halogatásra.
Meg kell térnünk! Itt ki-ki személyesen átgondolhatja, neki mit mond a Szellem…
A gyülekezet vezetői ezen felül közösségi felelősségüket is…
Amúgy a 16. századi reformáció is jó irányt mutathat:
1. Csak Jézus (solus Christus : se Szűz Mária, se un. Szentek, se klérus nem tud üdvözíteni, személyesen kell Istennel kapcsolatban lennünk. „Egyetemes papság” = Mindannyian járulhatunk közvetlenül a kegyelem királyi székéhez kéréseinkkel. Átvehetünk ott személyes üzeneteket /parancsokat és útmutatásokat is/. )
2. Kizárólag kegyelemből (sola gratia : nem lehet pénzen megvenni a bűnbocsánatot)
3. Egyedül HIT által (sola fide : semmilyen cselekedettel nem tudjuk kiérdemelni, viszont szükséges teljes bizalmunkat Urunkba vetni)
4. Csak a Biblia a „zsinórmérték” (sola scriptura : tiszteletben tartjuk az emberek véleményét és szokásait, de csak a Szentírást tekintjük elveink isteni forrásának. Ezért NAPONTA olvassuk nyitott szívvel – és magunkra vonatkoztatjuk.)
5. Mindenért egyedül Istené a dicsőség (soli Deo gloria : Mindenekben hálát adunk, törekszünk „minőségi dicsőítésre”, és hálás szívre közösen és hétközben is.)