Press "Enter" to skip to content

Kihirdetések

Szabó Levente Joel Osteen üzenetét ajánlja.

Gondolatok az alkalmazáshoz:

Az ember istenképűségének nyilvánvaló jelei közé tartoznak többek között az alábbi képességek: 1- beszél, 2- hinni tud, 3- alkotó módon gondolkozik. A beszéd szerepéről már sokan írtak meggyőző módon. Ismeretes a Példabeszédek bölcsessége: „az élet és a halál erejével rendelkezik a nyelv, és ki-ki amint használja, úgy eszi a gyümölcsét” (NKJV). A megvallás és a kinyilvánítás közti különbséget is sokan felfedezték és alkalmazták már. Most egy lépéssel haladjunk tovább. Az angol fordítás jól adja vissza az eredeti nyelv erre vonatkozó hármas tagolását: megvallás, kinyilvánítás és kihirdetés (confession, proclamation, declaration). Az egyik angol fordításban például ez szerepel a Zsolt 118,17-ben: „nem halok meg, hanem élek, és kihirdetem az Úrnak cselekedeteit”.(NKJV). Más fordítási változatok is ráéreztek már e különbségtétel jó ízére.

A megvallással (görögül homologeó–ugyanazt mondani) elfoglaljuk a helyünket, amit Krisztus szerzett meg számunkra. Ezt a jogi helyzetet írja le Ef 2,6.7 és Kol 3,3 is, azaz, hogy Krisztussal együtt a mennyei helyeken ülünk (már most!), és az életünk el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. Micsoda előjogok, amit azonban naponta érvényesíteni kell. A kegyelem minden nap megújul, s a Miatyánkban is mindennapi kenyérért imádkozunk, s a bölcs szív megnyeréséhez is a napjainkat kell megtanulni megszámolni.

A megvallással tehát elfoglaljuk a helyünket, a kinyilvánítással pedig elkezdünk működni, mozgásba lendülünk erről a helyről. Amikor már itt tartunk, hitünk „húzóssá” válik. A kihirdetésben a törvényerőre emelkedett határozat érvényesítése történik. E lépések gyakorlása időt és kegyelmet igényel. Mindhárom lépésnél Isten Igéjét, és az ígéreteit alkalmazzuk. Ezek a lépések természetesen nem helyettesítik a szükséges és kellő bűnbánatot, ha éppen annak van itt a helye és az ideje.

 Amikor gyakoroljuk ezeket a dolgokat, megelevenedik a szellemünk. S ahogy megelevenedik, a hitünk is nagyon valós, szinte tapintható lesz. A lelkünkről sem szabad azonban elfeledkeznünk, amelynek szüksége van a reménység erős és bátorságos horgonyára (Zsid 6,18.19). Ennek eléréséhez a Róma 15,13-at ajánlom alkalmazni: „a reménységnek Istene pedig töltsön be engem minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővelkedjek a reménységben a Szent Szellem ereje által”. Tapasztalat szerint néha 8-szor is el kell mondani, mire a lelkünk rámozdul a reménységre. Ezeken a lépéseken olykor ugyanazokkal a szentírási idézetekkel végig tudunk menni. Mivel 1Thess 5,23 stb versek arról tanúskodnak, hogy elsősorban szellemek vagyunk, akiknek van lelke és teste, s ezt az integritást megőrizni a mi feladatunk is, ajánlatos gyakorolni bevezetésképpen a következő imát is: „az Úr Jézus nevében egységet szólok a szellemem és a lelkem között a szívemen keresztül”. Ez az integritás, összeszedetettség ki van téve töredezésnek, fragmentációnak, a magunk vagy mások bűnei, átélt, vagy hozott traumák, nemzedéki terheltségek miatt. Vagy egyszerűen a kegyelemre alapozott fegyelmezett figyelem gyakorlásának a hiánya miatt. A lélek lehetséges töredezettségéről vall Dávid is, amikor azt írja : „jóért rosszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet” (Zsolt 35,12). A kezeléshez feltétlenül használandók Amanda Buys idevonatkozó anyagai a Zúgó Szél Alapítvány kiadásában!

 A közéletből vett képpel élve olyan ez, mintha képviselők lennénk a magyar Parlamentben. Oda választás által jutunk. Ez szellemi értelemben a megtérést, az újjászületést jelenti, amely bevisz minket Krisztusba. A megvallással ezt a helyzetünket aktualizáljuk. A parlamenti képviselőknek joguk van beterjeszteni indítványokat különböző ügyekben. Ez történik a kinyilvánításban; beterjesztjük javaslatainkat, azaz működni kezdünk. Sok keresztény olyan, mint a kuka országgyűlési képviselő: nem él helyzet adta jogával. Ha pedig a beterjesztett javaslatot elfogadják, az törvényerőre emelkedik, és megjelenik a Magyar Közlönyben. Ettől a pillanattól kezdve érvényt lehet neki szerezni. Ezt régen a kisbíró úgy tette meg, hogy kidobolta és azt mondta:”közhírré tétetik”! A kihirdetés tehát hatalomgyakorlás! A megvallást és a kinyilvánítást ebben az összefüggésben a törvényhozással állíthatjuk párhuzamba, a kihirdetést pedig a végrehajtással. És kik a végrehajtók? Az angyalok! „Avagy nem szolgáló szellemek-é mindezek, azok szolgálatára elküldve, akik örökölni fogják az üdvösséget”? (Zsid 1,14 ld még Zsolt 34,8 103,20).

A kihirdetés tehát hatalomgyakorlás! A helyes hatalomgyakorláshoz azonban ismerni és alkalmazni kell a királyság nyolc, egymásra épülő törvényét (kölcsönösség, használat, állhatatosság, számon kérhetőség, szolgáló vezetés, egység ls hűség, csodák és változás, uralkodás. Ld. „A királyság nyolc alaptörvénye” tanulmányt).

 A krisztusi alázat és a méltóság bemutatása szorosan összetartozó dolgok. A kihirdetés gyakorlása és a királyság törvényeinek az alkalmazása láthatóvá teszi az emberiség számára még sok szempontból láthatatlan és rejtett Isten királyságát.

Ossza meg ismerőseivel:
Legyen olyan a Megváltó Jézusba vetett hitünk, ami SZERETET által MUNKÁKODIK!
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial