Press "Enter" to skip to content

Farkas Zoltán: A HARAG

Az ember teremtése óta lényegi kérdés, hogy az ember hogyan kezelje a haragját? Pl: hirtelen indulat, haragtartás, gyűlölet, bosszú.

Honnan kapta rá a képességet, jó-e ez, vagy káros?

Van- a Bibliában ezekre nézve útmutatás, ki vagyunk-e szolgáltatva a harag érzésének és minden következményének? (Gondoljunk csak Káinra, Mózesre, Dávidra, Nehémiásra és Jézusra, mint nagyon szembetűnő példákra.)

Úgy tűnik Isten egyáltalán nem azt akarta, hogy mi elkerüljük ezt az érzésvilágot. Sőt: ha elhisszük azt, hogy az Ő képmásai vagyunk, akkor megtiszteltetésnek vehetjük, hogy képesek vagyunk hasonlót érezni, mint Ő. Tőle kaptuk és gazdagabbak vagyunk evvel a képességgel is. Ez, azonban avval a felelősséggel is jár, hogy meg kell tanulnunk hasonló módon kezelnünk is ezt az érzést!

A logikai sort folytatva, ez azt is jelenti, hogy olyan feladatot nem kapunk Istentől, amit képtelenek lennénk megoldani, tehát van útmutatás, van követendő példa, vannak eszközeink. Itt megválaszolva egy korábban feltett kérdést: Ha mindezeket megismerjük és aktívan használjuk, akkor nem vagyunk kiszolgáltatva a harag semmilyen erejének!

Mindezekre utalásul, álljon itt néhány igevers: Péld. 16:32; I.Móz. 4:6-7; II.Móz. 34:6; III.Móz. 19:18; Mt. 5:22; Ef. 4:26; I.Tim. 2:8; Jak. 1:20

Fontos tehát tudnunk, hogy nem magával a harag érzésével kell küzdenünk, hanem azt kell megtanulnunk, hogy hogyan fejezzük ki azt megfelelő módon.

Soha nem volt cél az, hogy elnyomjuk a haragunkat, de az igen, hogy uralkodjunk rajta! A harag nem oszlik el magától! Ki kell fejezni úgy, hogy sem magamnak, ne másnak ne okozzak vele kárt. Ez őszinteséget és önmérséklést, (önfegyelmet, ami a Szt. Szellem gyümölcse) igényel. Magát az érzést is, az elégtétel jogát is át kell adni Istennek és kérni a gyógyulást az érzelmeinkben és a sérült területen. Ki kell önteni a szívünket, érzésünket Isten előtt, „mint a vizet”. Természetesen a folyamat velejárója a helyes megbocsátás is, erről most nem beszélek.

A harcra, azaz a lehetséges „harag-helyzetekre” előre is fel lehet készülni. Nem kell, hogy teljesen váratlanul érjenek minket, noha a szituáció majdnem mindig más  lesz. Az Istennek való átadás és elengedés a megoldás akkor is, ha olyasvalakire haragszunk, aki már nem él. Az elégtétel, Isten dolga. Azonban, hogy minél kevesebb ilyen helyzet álljon elő, fontos dolog a még élőkkel való megfelelő kommunikáció. Amikor jelzem, hogy haragszom és törekszem az Isten szerint való, vétek nélküli megoldásra. (Róma.12:8) Ha erre a másik fél is hajlandó, akkor minden résztvevő nyertesként és megerősödve jöhet ki a helyzetből. Ha nem hajlandó, én akkor sem vagyok köteles tovább haragudni, legfeljebb a kapcsolatunk nem lesz nagyon közeli és bizalmas. Ugyanis a jó kapcsolathoz és a bizalomhoz, mindig minden fél jó hozzáállása szükséges!

Döntsük el, hogy az igazságtalanságra, a jogtalanságra, végső soron minden gonosz okozójára, az ördögre haragszunk, nem pedig egymásra. Úgy, ahogy Isten, mi is legyünk késedelmesek az egymás iránti haragra. Ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy szeretetben szóljunk igazságot, hogy szeretetben korrigáljunk és fogadjuk a korrekciót.

Összegzésként: ha megismerjük és használjuk ezeket az alapelveket, akkor számíthatunk igazi békességre és örömre az életünkben.

Ossza meg ismerőseivel:

2 hozzászólás

  1. pityu pityu 2012/06/21

    Heló Zoli !

    Jól vagytok ?

  2. pityu pityu 2012/06/21

    Tényleg nem nyilvános !

Comments are closed.

Legyen olyan a Megváltó Jézusba vetett hitünk, ami SZERETET által MUNKÁKODIK!
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial