Pánczél János: Felelős vezetők látása 3

2011.12.2 Pánczél János: Felelős vezetők látása 3

Tanácsos ezeket az aforizmaszerű, vagyis nagyon tömör, a lényeget, igazságot tartalmazó mondatokat nemcsak egyszer átfutni, — mivel az Igén alapulnak — hanem újból átgondolni, s ha lehet a látásunkat, szolgálatunkat ezek által is tökéletesíteni.

 — A vezető atya a gyülekezetben, aki feddhetetlen életével a nyáj példaképe, és alázattal, az Úrtól ráruházott tekintéllyel, hatalommal szolgál.

— Az Isten országa, vagyis a királyság az, amikor Isten akarata éppúgy megtörténik a földön, mint a mennyben, vagyis a személyes életünkben és a gyülekezetben.

— A családunknak a királyság bevehetetlen erődjének kell lennie. Ezen belül is Isten harcosa a királyság első bástyája legyen. Ez azzal a feltétellel történik meg, ha „szívemnek tökéletessége szerint járok az én házamban”. (Zst 101,2) A vezetők iránt támasztott igei követelmények betöltése (Titus 1,6-9) otthon, a személyes életünkben kezdődik, és a gyülekezetben, a közösségi életben teljesedik be. Az Ige ma is kőszikla és érvényes mérő zsinór, még akkor is, ha az egyház sok helyen nagyon eltért tőle. A legkisebb közösségi sejtben, a családban, hívő házastársak esetében elengedhetetlen, hogy időt áldozzanak rá, és odaszántan (leborulva) együtt imádkozzanak. Ez teszi győzelmessé az életüket, és ez a nagyobb közösségre is erősítőleg hat.

 — El kell jutnunk hit és engedelmesség tekintetében addig, míg elkötelezetten, megélve kimondjuk: „Ugyanúgy megteszem akaratodat, ahogyan Jézus megtette, Atyám”. A maradandó gyümölcsöket termő szolgálat feltétele, hogy Jézust feltétel nélküli urunkká és királyunkká tegyük.

 — A királyság szolgálatához a hatalom mindenekelőtt testületileg adatott. „Előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik …” (Mt 10,1) A hatalmat az Ige szerint közösen, egymással való egységben gyakoroljuk, úgy hogy egyben egymás őrállói is vagyunk. A kenet, az erő ugyanakkor természetesen az egyéni szolgálatunkban is megnyilvánul. A közösségi erőnk hatalmas, felmérhetetlenül nagyobb, mint a felkent egyén ereje. Mert „egy elűz ezeret, kettő tízezeret”. A nagy hithősök szinte mind ezen buktak el, az egyéni, független szolgálaton. Jött a kísértés (pénz, szex stb.) s annak győzelme, mert nem számoltak be őszintén a lelki gondozójuknak, illetve a velük ima- és szolgálati szövetségben levő felkent szolgatársaiknak, őrállóiknak. (Ha voltak ilyenek, — mert kell hogy legyenek, legalább egy-kettő!)

Be Sociable, Share!