Egy sikeres evangelizáció

2011.09.26 Egy sikeres evangelizáció

avagy mire tanít az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 3. fejezete?

Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: „Nézz ránk!” Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!” És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, felugrott, talpra állt, és járt. Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az Istent. Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele történt. Mivel ez az ember feltartóztatta Pétert és Jánost, az egész nép megdöbbenve futott össze hozzájuk a Salamon csarnokába. Amikor Péter ezt látta, így szólt a néphez: „Izráelita férfiak, mit csodálkoztok ezen? Mit néztek úgy ránk, mintha saját erőnkkel vagy kegyességünkkel értük volna el, hogy ő járjon? Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok, és megtagadtatok Pilátus színe előtt, pedig az úgy döntött, hogy elbocsátja őt. De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek. Az Isten azonban feltámasztotta őt a halálból, aminek mi tanúi vagyunk. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert, akit itt láttok és ismertek, és a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét mindnyájatok szeme láttára. Most már tudom, atyámfiai, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint a ti elöljáróitok is. De amit az Isten előre megmondott minden prófétája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így. Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. Őt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Erről az Isten öröktől fogva szólt szent prófétái szája által. Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek testvéreitek közül az Úr, a ti Istenetek, olyat, mint én: őt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. És aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. A próféták is – Sámueltől és az utána következőktől fogva -, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége. Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.”

1. Péter és János (apostolok) jártak közös ima-alkalmakra. (Ha magunkból indulunk ki, eleve késve indultak. Legjobb esetben “kicentizték”, hogy pontban a kezdésre “beessenek” az alkalomra. – Akinek inge, vegye nyugodtan magára…)
2. Egy kontraszt felkeltette a figyelmüket: éktelenség volt az “Ékes kapu”-ban: valószínűsítem, a nyomorúság könyörületességre indította őket. (Ugyanaz az indulat volt bennük, mint Mesterükben, Jézusban: egy kis pénzt dobni a koldusnak, nem Isten Királysága szintű megoldás!)
3. A másokon való segítség előbbre való volt számukra a betervezett (akár nagyon “szent”) programnál….
4. Mindenesetre nem gyorsan “léptek túl az akadályoztatáson” – NEM HITTEK A VÉLETLENEKBEN.
5. Annál inkább HITTEK A CSODATEVŐ ISTENÜKBEN, ÉS AZ ELHÍVÁSUKBAN (valamint a misszió fontosságában, és az erre való alkalmasságukban).
6. Péter átvette a kezdeményezést – felkeltette az érdeklődést, figyelmet (vajon kitől tanulhatta?).

A koldus csak az erszény szintjéig látott (az anyagiakig) – magasabb LÁTÁSra volt szüksége…

7. Péter tudatában volt, “MIJE VAN” – meg annak is mije nincs (és hogy a hiányossága nem akadálya Isten cselekvésének). Apropó nekünk ugyanazunk van (lehet)…
8. Nem csak beszélt, CSELEKEDETT IS: kezével megérintette és felemelte – ez biztatás volt az illető hitének is.
9. Megtörténtek a csodák: 1. meggyógyult a láb, 2. egyből tudott járni, ugrálni (olyat csinált, amit még soha: születésétől béna volt, de több hónapi fekvés ülés után “tanulni” kell a járást)!
10. Nem csak a teste gyógyult meg, hanem (egy szinten) a lelke is: nem haza szaladt örömmel (mint a 10-ből kilenc leprás Jézusnál), hanem egyből a gyülekezetbe ment Péterékkel.
11. ÖRÖMMEL tett bizonyságot a meggyógyult (ugrált és hangosan dicsérte Istent): a vallásosokra nem jellemző az öröm – meg is lepődtek nagyon.
12. Az “álmélkodtak” szó a görögbrn az extázis! Vagyis testi megnyilvánulások is lehetségesek – Isten jelenlétében.
13. “Szent” Péter elutasította a személyi kultuszt (pápaság, stb): nem magának tulajdonította a történteket.
14. Nyíltan beszélt bűnös voltukról: “megöltétek az Élet Fejedelmét” (a 10 parancsolat szerint halált érdemlő dolog)!

Nem csak Pilátus hozott ítéletet Jézus perében, hanem Isten is az “Igaz Bíró” – és Ő az élet mellett döntött (feltámasztotta Jézust).

15. Fontos világosan, és döntés elé állító módon beszélni a keresztről, és Jézusban való váltságról.
16. Nem csak a MEGTÉRÉS SZÜKSÉGESSÉGÉRŐLl beszélt Péter, hanem a KEGYELEM LEHETŐSÉGÉRŐL, elérhetőségéről is!
17. “Testvéreim”-nek nevezve az ott levőket, REMÉNYT ADOTT, rámutatott Isten (ősi, eredeti) tervére (a próféták nektek írták le)…

v. 26 Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket… – ez Rátok, ránk is vonatkozik!
Álljunk fel és dicsérjük mi is Istenünke (Lehet ugrálva és hangosan is…)!

Be Sociable, Share!