Valaki ma értem imádkozott.
Nem, nem bírom másképp megérteni,
Az édes enyhülést, mely elfogott,
Valaki értem jól imádkozott.
Imája roppant kezdősebességgel
Megragadott és végtelenbe vitt,
Sötét sorsommal búgva befutotta
Az Isten-távol fény-mérföldjeit
.
Mellette naprendszerek múltak el.
Mint vonat mellett éjjel házikók, –
Jézus kikötő-szíve várta már
Az értem kilőtt rakéta-hajót.
.
És szóltak ott fenn: jól van, hát legyen.
Függesztessék fel ma este a fátum, –
Egy órára, míg a nap lemegyen,
Legyen neki szabadság, kegyelem.
.
S egy óráig, míg a nap lebukott,
Áldottam gyöngyházfényű ég alatt
Az ismeretlen rakéta-hajót,
Mely értem Isten trónjáig haladt.