Press "Enter" to skip to content

A házasság az egy szövetség

AZ ÚJ ÉLETSTÍLUS (KOINONIA)

Az Újtestamentum görög szókincsében van egy nagyon fontos szó, amely leírja azt a megkülönböztetett életstílust, amelybe bevezet bennünket. Ez a koinonia. A koinonia főnevet a koinos melléknévből kapjuk, ami azt jelenti: zös. Szó szerint és alapvetően a koinonia jelentése a következő: közösen birtokolni. Amíg két vagy több személy közösen birtokol valamit, addig azt mondjuk, hogy koinoniájuk van, vagy koinoniában vannak. A jeruzsálemi, korai egyházról azt mondták, hogy mindenük közös volt (Apostolok cselekedetei 4,32). Ez volt a koinonia.

Az Újszövetség legnagyobb részében a koinoniát közösség szóval fordítják. Bár bizonyos verziókban nem egy szót, hanem szóösszetételt használnak, pl. egységben lenni, vagy megosztani a közös életet stb. Mivel nincsen egyetlen szó, amely teljesen kifejezi ennek a jelentését ezért most a görög szót fogjuk használni, a koinoniát.

A koinonia az igazi egységnek a végeredménye. A tökéletes példája az a kapcsolat, ami Isten az Atya és Isten a Fiú között van. A János 10,30-ban Jézus azt mondja: „Én és az Atya egy vagyunk.” Ez az egység az Atya és a Fiú között a koinoniájuk alapja. Ennek a végeredményét Jézus mondja el a János 16,14-15-ben, amikor azt mondja a Szentlélekről: „Ő az enyémből vesz és megjelenti néktek.” De azután azonnal megmagyarázza: „Mindaz, ami az Atyáé, az enyém.” Más szavakkal Jézus azt mondja: „ami az enyém nem saját jogomon az enyém, hanem az Én Atyámmal való egység alapján.”

A János 17,10-ben ugyanezt imádkozza Jézus az ő imájában az Atyához: „Az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek.” Ez a tökéletes koinonia, amikor minden közös.

Ilyen értelemben az evangélium meghívás az Atyától és a Fiútól az emberi nem minden tagjához, részesülni a tökéletes koinoniából, amely közöttük van. Az 1 Korinthus 1,9-ben Pál azt mondja: „Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ó Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre (koinoniára).”

Az 1János 1,3-4-ben János szintén kimondja, hogy az evangéliumnak a végső célja az, hogy mindazokat, akik elfogadják, behozza ugyanabba az örökkévaló koinoniába, amelyet az Atya és a Fiú élveznek egymás között.

Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek (koinoniátok) legyen velünk, és pedig a mi közösségünk (koinoniánk) az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen.

Amit hallottunk és láttunk az Krisztus apostolainak a szemmel látott tanúsága, amelyet megőrzött számunkra az Újszövetség. Ezek a versek tehát kinyilvánítják a központi célt, amelyért Isten lejegyeztette az evangéliumot, megőriztette és átutaltatta egyik nemzedékről a másikra. Ez pedig az, hogy mindazoknak, akik hisznek és engedelmeskednek, lehetőségük legyen megosztani egy tökéletes, örökkévaló koinoniát, amely a mennynek az életstílusa.

A KOINONIA ÁRA

De a koinonia nem olcsó. Van egy ára, amit meg kell fizetni. Két változhatatlan követelmény van. Az első az elkötelezettség; a második az egyfajta életmód, amit úgy nevezünk, hogy világosságban járás.

Csak azok, akik hajlandók egy teljes, fenntartás nélküli szövetségi elkötelezettségbe lépni, azok juthatnak igazi egységre egymással. Ez ugyanúgy vonatkozik a férj és a feleség kapcsolatára, az Isten és a hívő kapcsolatára és a közösségben is a hívők egymás közötti kapcsolatára.

Ezután pedig ezt az elkötelezettséget a világosságban járás munkálja ki. Az 1 János 1,7-ben János azt mondja; „Ha pedig a világosságban járunk, ahogy Ő maga is a világosságban van, közösségünk (koinoniánk) van egymással.” A világosságban járás az egyedüli módja annak, hogy átéljük a koinoniát. Ahol az Írás koinoniáról beszél, ott csak egy mérce van. Ez Istennek magának a mércéje. Ezt fejezi ki ez a kifejezés: „ahogy Ő maga is a világosságban van.” Isten hajlandó az embert felemelni a koinonia szintjére, de nem hajlandó leszállítani a koinoniát egy meg nem váltott emberiség szintjére, vagy a félrecsúszott kereszténység szintjére.

Ugyanakkor ez a kifejezés, hogy világosságban, megszabja a koinoniának a határait, hogy milyen módon lehet közösségben élni. Ha valami ellentmond az isteni törvénynek az erkölcs szempontjából, akkor az már nincs világosságban. Ellenkezőleg, az sötétség. Nyilvánvaló példa erre a szexuális kapcsolat területe. Egybehangzik az isteni törvénnyel, hogy egy férj és egy feleség szexuális kapcsolatban legyenek egymással. Ez teljesen világosságban járás.
De ha valamelyikük, szexuális kapcsolatba lép bármely más személlyel, az ellene van az isteni törvénynek és nem világosságban járás.

Ismerve tehát ezt a feltételt, elmondhatjuk, hogy világosságban járás az teljes és folyamatos nyíltság mindazok között, akik koinoniában vannak. Semmit sem lehet elrejteni, elferdíteni, vagy visszatartani. A kapcsolat lényege ugyanaz, akár férj és feleség között, akik egymásnak elkötelezték magukat.

 A koinoniának a határait két tényező irányítja.

Isten törvénye és az abszolút becsületesség. Az isteni törvény szabja meg a határokat.
Ami ellene van az isteni törvénynek, az már nem koinonia, az sötétség és nem világosság.
De ezeken a határokon belül a világosság lehet teljes és fenntartás nélküli. Ahol az őszinteség hiánya, vagy az önző fenntartások becsúsznak, ott a fény elkezd fakulni, a koinonia ott már nincs meg az isteni szinten:
ilyenek mint sértődés, keserűség, feszültség, széttört kapcsolatok, be nem teljesített ígéretek és kielégületlen sóvárgások.

A gyógyszer Isten követelményeiben van:
A szövetségi elkötelezettségben, amelyet a világosságban járva munkálunk ki.

ELKÖTELEZETTSÉG A HÁZASTÁRS FELÉ

Talán most szemtől szembe kerülsz azzal a ténnyel, hogy a házasságod nem az, aminek lennie kellene. Talán most jöttél rá először, hogy milyennek kellene lennie. Eljutottál annak megértésére, hogy az elkötelezett hívők számára a házasság a „hármas kötél”. Vagyis szövetség közötted, a házastársad és Isten között. De szükség van a személyes elkötelezettségedre, hogy hathatóssá váljon ez a szövetség és a házasságba behozza azt az életelemet, ami eddig hiányzott. Istennek a természetfeletti, mindenre elegendő kegyelmét.

Ideális esetben mind te, mind a házastársad együtt teszitek meg az elkötelezettséget Isten felé és egymás felé. De néha az történik, hogy az egyik fél már előbb kész, mint a másik. Ha te kész vagy, bár a házastársad még nem, akkor te kötelezd el magad most, és bízd Istenre, hogy eljuttassa a házastársadat is ugyanarra a pontra, amit te már elértél. Vagyis a döntés ponjtára. Azután, ha ez megtörténik, akkor együtt is megújíthatjátok az elkötelezettségeteket.

Ha úgy érzed, hogy tudsz imádkozni saját szavaiddal, tedd azt.
De egyébként itt van egy elkészített ima, amit használhatsz :

Istenem, Atyám! Jövök hozzád a Jézus Krisztus Nevében, az én Megváltóm, Uram Nevében. Köszönöm Neked, hogy megváltottál engem a Jézus vére által és én Hozzád tartozom. Köszönöm a házastársamat. Ebben a pillanatban elkötelezem magamat Neked, a házasságomnak és a házastársamnak. Kész vagyok, Uram, letenni az életemet és a házastársam által élni. Keresni az ő javát az én javam előtt, örvendezni sikereinek és áldásainak a magaménak érezve azokat, élni a házastársam élete által. Atyám, Istenem, fogadd el ezt az elkötelezettségemet a Jézus Nevében. Tedd rá a Szentlélek pecsétjét. Áldd meg a házasságunkat és az otthonunkat új módon ettől a naptól fogva. Ámen!

Legelőször is győződj meg arról, hogy a fontossági sorrended megfelelő-e. Elég valószínű, hogy itt szükség lesz néhány igazításra. Istennel való személyes kapcsolatod után, a következő legfontosabb területe az életednek a házasságod és az otthonod. Értékeld a különböző tevékenységeidet ennek megfelelően. Adj egyre több helyet azoknak a tevékenységeknek, amelyek erősítik a házasságodat és az otthonodat és egyre kevesebbet azok számára, amelyeknek ellenkező hatásuk van.

Szükséges egy időt félretenni a kétoldalú kommunikáció számára. Ugyanez vonatkozik a házastárssal való kapcsolatra. Alapvető fontosságú, hogy egy nyílt, folyamatos kommunikáció legyen kettőtök között. Ehhez időre van szükség. Több időre valószínűleg, mint amit eddig szántatok rá. Emlékezz, amennyi időt szánsz valamire, az mutatja a legjobban, hogy mennyire értékeled azt. Mondhatod, hogy a házasságod fontos számodra, de hogyha az időd túlnyomó részét más tevékenységnek szenteled, akkor valójában elsőbbséget adsz azoknak a házasságod előtt.

Van egy ilyen mondás: „Az a család, amely együtt imádkozik, együtt is marad.” Sok igazság van benne. Közel harminc éve Mártika és én, majdnem mindennap együtt imádkoztunk és olvastuk a Bibliát. Isten gyakran nagyon bensőséges módon szólt hozzánk ezekben az egybekapcsolódott időkben. Ez volt az egyik legfőbb tényezője házasságunk sikerének.

Észrevettem, hogy néha a férj és feleség nehéznek találja, hogy hangosan imádkozzon egymás jelenlétében. Nehéznek tűnik számukra áttörni a „csendhatárt”. De munkálkodjatok ezen! Legyetek türelmesek egymással! Ennek a haszna messze túl fog szárnyalni minden kezdő szégyenkezést vagy idegenkedést. Amikor a házastársaddal szabadon tudtok Istenhez szólni egymás jelenlétében, ez az igazi bizonyítéka annak, hogy Isten tagja a családotoknak, és az Úr erre vágyik.

Még egy utolsó szó erről a tárgyról. Soha ne egyedül a saját erőfeszítéseidtől és képességeidtől reméld, hogy a házasságodat sikeressé teszik. Egyetlen egy házasság sem lehet azzá, amivé Isten akarja tenni, ha nincs benne Isten természetfeletti kegyelme. Az az elkötelezettség, amelyet most tettél a házastársadnak és a házasságodnak, ezt a kegyelmet elérhetővé tette számodra egy olyan mértékben, amelyet eddig még soha nem ismertél. Szabadon használd ezt. Isten azt mondta nekünk: „Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Korinthus 12,9.) Isten kegyelme és ereje átvisz téged minden nehézségen, ami adódik. Ha zavart érzel, bátortalanságot, méltatlanságot, bízz Istenben. Aki egy külön mértékét fogja adni a kegyelemnek és az erőnek pontosan akkor és ott. Várd, hogy munkálkodni fog — olyan módon talán, ahogyan még soha nem is képzelted, hogy beavatkozik, bármely szükségről van szó, és bármely változásra van szükség — benned és házastársadban, az egész helyzetben. Az Úr nem fog téged cserbenhagyni.

Ámen!

Ossza meg ismerőseivel:
Legyen olyan a Megváltó Jézusba vetett hitünk, ami SZERETET által MUNKÁKODIK!
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial