A házasság az egy szövetség 2.

2011.09.6 A házasság az egy szövetség 2.

Derek Prince: A házasság szövetség című könyve remekül foglalja össze a házasság szellemi alapjait.

A szövetség képviseli a végső, visszavonhatatlan elkötelezettséget.

Ahogyan az Úr szövetségre lépett Ábrámmal, pontosan megegyezik a Jeremiás 34,18-20-ban leírtakkal. Ábrámnak venni kellett az áldozati állatokat, megölni, és két részre vágni. Azután úgy tűnik, hogy a megfelelő időben az Úr és Ábrám áthaladtak az áldozati állatok darabjai között.
Ezen a különös módon, Isten szövetségre és elkötelezettségre lépett Ábrámmal.

Most nézzük meg néhány részletét ennek a cselekedetnek. Mindegyik nagyon tanulságos.
A 11. versben ezt olvassuk: „és ragadozó madarak szálltak e húsdarabokra, de Ábrám elűzte azokat.”

Isten ugyanígy biztosította számunkra az áldozatot Krisztusban, de az már a mi dolgunk, hogy ezeket a sátáni, ragadozó madarakat, amelyek az áldozatra jönnek, és ki akarnak fosztani az osztályrészünkből, távol tartsuk Nem számít, hogy hányszor támad meg a kételkedés, a hitetlenség vagy félelem, mégis az én kiváltságom és felelősségem, hogy az áldozatot sértetlenül megőrizzem.

Azt mondja aztán a 12. vers: „És naplementekor, mély álom lepte meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy sötétség szállt őreá.” Ez egy nagyon mély szellemi átélés volt, amelyben Ábrám, mint érett és elkötelezett hívő ment át a „rémülésen” és a „nagy sötétségen”. Vajon a te teológiádba belefér ez? Vajon tudod-e, hogy Istennek legnagyobb szentjei közül némelyek átmennek a szellemi sötétség periódusain? Nem feltétlenül az éretlenség és gyengeség jele, ha valaki sötétségen halad keresztül. Valójában Isten a gyengéket és az erőtleneket nem ruházhatja fel ezzel a tapasztalattal. Ő pontosan tudja mindannyiunkról, hogy mennyit bírunk elviselni. Ábrám nem azért ment át a sötétségen, mert gyenge vagy el nem kötelezett ember volt, hanem azért, mert ez is egy része volt a teljes szellemi megtapasztalásának. Ez a sötétség előre megmutatta azt, amit az utódai el fognak szenvedni Egyiptomban. Mint atyjuk, vállalnia kellett egy részt a szenvedésükből.

Azután a 17. versben egy új dimenziót kap Ábrám megtapasztalása: „És mikor a nap lement és sötétség lett, egy füstölgő kemence, és tüzes fáklya, ment át a húsdarabok között. Tehát az éjszaka sötétségéhez még hozzájött a füstölgő kemencének a sötétsége.
Az Írásban gyakran a kemence nagyon erős szenvedést jelképez.
Ésaiás 48,10-ben azt mondja az Úr lzráelnek: „Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemencéjében.”

Ez időnként Isten népének egészére is érvényes. Hogyha te valaha a kemencében találod magad, emlékezz, hogy ez az a hely, ahol Isten megpróbál és megtisztít téged. Ahogyan te reagálsz a kemencében, az fogja meghatározni a sorsodat:— Nem feltétlenül azért vagy a kemencében, mert gyenge vagy, vagy visszaestél, vagy, mert elhagytad Istent. Azért vagy ott, mert a kemence olyan dolgokat tesz veled, amelyeket semmi más nem tud megtenni. A Malakiás 3,3-ban Isten figyelmezteti Lévi fiait, a papokat, hogy meg fogja tisztítani őket, ahogy az aranyat és az ezüstöt megtisztítják. A nemesfémeket mindig erős hővel tisztítják meg.

A túláradó sötétség (természetes és természetfölötti) közepette, amelyet Ábrámnak el kellett szenvednie, jött a lángoló fáklya, amely áthaladt a húsdarabok között. Milyen mély jelentés van ebben! A lobogó fáklya Isten Szelleme, amelyet János látott, mint hét tűzlámpást, a mennyei trón előtt (Jelenések 4,5). A legmélyebb sötétség pillanata volt ez, amikor az Úr, lobogó fáklya jelenésében elkötelezte magát Ábrámnak.
Átment a húsdarabok között, és ilyen módon belépett a szövetségbe.

Megtanultam, hogy vannak külső sötétségi idők, amikor a Szentlélek csak egy dolgot fog megvilágítani, az áldozatot. Mert ez minden, amit akkor látnunk kell.
Az áldozat a szövetség jele, és a szövetség Isten végső, visszavonhatatlan elkötelezettsége.

Átmehetsz olyan időn, amikor nem látsz semmit, csak egyetlen egy tényt, hogy Jézus meghalt érted. És ennyi az egész, amit tudnod kell! Ebben minden benne van. A Róma 8,32 azt mondja: „Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” Vannak idők, amikor ez minden, amibe bele tudsz kapaszkodni. Ez az a szövetség, amely az Úr Jézus Krisztus áldozati halálával köttetett.

Tehát itt lépett az Úr Ábrámmal szövetségre. Ahogyan én értem, mind a ketten egymás után áthaladtak az áldozati húsdarabok között.

A SZÖVETSÉG CSAK HALÁL ÁLTAL ÉRVÉNYES

De miért volt szükséges az áldozat? Miért volt ez az egyedüli módja a szövetségre lépésnek?
A válasz az, hogy az áldozat szimbolizálta mindkét fél halálát a szövetségben. Ahogy mindkét fél áthaladt a megölt állat húsdarabjai között, azzal ezt mondta: „Ez az én halálom. Ez az állat úgy halt meg, mint az én képviselőm. Helyettem halt meg. Amikor belépek ebbe a szövetségbe, a halál által lépek be. Most, hogy benne vagyok a szövetségben, nincs jogom tovább önző módon élni.”
Ez megmagyarázza, hogy a héber és a görög egyaránt miért nem tesz különbséget a szövetség és a testamentum között.

A halál szükségességét a szövetség érvényre juttatásához a Zsidó levél 9,16-17 hangsúlyozza:

Mert ahol végrendelet (vagy más szóval szövetség) van, szükséges, hogy a végrendelkező halála bekövetkezzék. Mivel a végrendelet (azaz szövetség) holtak után jogerős, különben pedig, ha él a végrendelkező, éppen nem érvényes.

Ezek a szavak nem hagynak kétséget. Ha valaki belép a szövetségbe, a halál által lép be.
Amíg a személy élve marad, addig nincs szövetségben. Lehetetlen szövetségben lenni, és élve maradni! A föláldozott állatnak a halála fizikai, de másnak a halálát szimbolizálja — azét, aki fölajánlja az áldozatot és áthalad a húsdarabok között. Aki ezt megteszi, attól a pillanattól kezdve teljesen lemond arról, hogy önmagának éljen. Ahogy mindkét fél áthalad az áldozati állat darabjai között, valójában azt mondják egymásnak: „Ha szükséges, én meghalok érted. Mostantól kezdve a te érdekeid előbbre valók, mint az enyémek. Ha nekem van valamim, amire szükséged van, és nem tudod megkapni, akkor az enyém a tied lesz. Én többé már nem magamért élek, hanem érted.”

Tehát ez ünnepélyes és szent elkötelezettség.

A házasság legmagasabb szintje a hármas kötél. Szövetség egy férfi, egy nő, és Isten között.
Az előbb azt vizsgáltuk meg, hogy a szövetséghez áldozatra van szükség, másképpen nem érvényes. Ebben a fejezetben alkalmazni fogjuk ezeket az elveket főként az olyan házasságra, amelyben hívők egyesülnek Krisztusba vetett hitük által.

Az áldozat, amelyen a keresztény házasság szövetsége alapul, Jézus Krisztus értünk történt halála. Ő az áldozat, amelyen keresztül egy férfi és egy nő hit által beléphet a házassági kapcsolatba, ahogyan azt Isten elrendelte. Pontosan úgy, miként az Úr és Ábrám áthaladtak a leölt állatok darabjai között, a házasságban is, a férfi és a nő áthaladnak Jézus Krisztus halálán egy teljesen új életbe és egy teljesen új kapcsolatba kerülve, ami lehetetlen lett volna Jézus Krisztus halála nélkül.
A keresztény házasság szövetségkötése a kereszt lábánál történik.

Három egymás után következő szakaszban jön létre ez a kapcsolat:

Legelőször: a letett élet. Mind a ketten leteszik az életüket egymásért. A férj visszanéz Jézus Krisztus kereszthalálára és ezt mondja: „Ez a halál az én halálom volt. Amikor átjöttem a kereszten, meghaltam. Most többé már nem magamért élek.” A feleség ugyanúgy a keresztre tekint, és azt mondja: „Ez a halál az én halálom volt, és mikor átjöttem a kereszten, meghaltam. Most többé már nem magamért élek.”

Ettől fogva egyikük sem tart vissza semmit a másiktól. Minden, ami a férjnek volt, most már a feleségé. Minden, ami a feleségé volt, ezentúl a férjé. Ez egyesülés és nem partnerség!

Másodszor: a halálból új élet támad. Mind a ketten most már új életben élnek, egymásban és egymás által. A férj azt mondja a feleségnek: „Az én életem tebenned van, én az életemet általad élem. Te vagy a kifejezése annak, ami én vagyok.” Ugyanúgy a feleség azt mondja a férjnek: „Az én életem tebenned van, én az életemet általad élem. Te vagy a kifejezése annak, ami én vagyok.”

Harmadszor: a szövetséget a fizikai egyesülés teljesíti be, ez pedig gyümölcsöt terem és így folytatja az új életet, amelyet mindketten kész voltak megosztani egymással. A teremtmények egész birodalmában Isten ezt az alapelvet rendelte el: egyesülés vagy egység nélkül nincsen gyümölcs. A szövetség a közös életre és termékenységre, gyümölcsözésre vezet.
Az olyan élet, amelyik nincs megosztva, terméketlen és gyümölcstelen marad.

A házasságnak ez a szövetségi megközelítése, nagyon különbözik attól a magatartástól, ahogyan ma a legtöbb ember belép a házasságba. Jelenkori kultúránknak a hozzáállása alapvetően a következő: „Mit kaphatok? Mi van ebben a számomra?” Úgy hiszem, hogy bármely kapcsolat, amelyet ilyen szemléletmóddal közelítenek meg, kudarcra van ítélve.
Az a személy, aki úgy fogja fel a házasságot mint szövetséget, az nem azt kérdezi, hogy „Mit kaphatok?”, hanem inkább azt, hogy: „Mit adhatok?” Majd továbbmegy és megválaszolja saját kérdését: „Az életemet adom, leteszem érted, és azután megtalálom az új életemet benned.”
Ez egyformán vonatkozik mind a két félre, a férjre és a feleségre is.
A természetes elmének ez nevetségesen hangzik.
Mégis valójában ez a titka az igazi életnek, igazi boldogságnak, igazi szeretetnek.

Be Sociable, Share!