„Ímé, én Angyalt bocsátok el előtted … Vigyázz magadra előtte, hallgass a szavára, fel ne bosszantsd őt … ha hallgatsz szavára, ellensége leszek a te ellenségeidnek …” 2 Mózes 23:20.
Három utasítást ad Isten az izraelitáknak, ha ezeket megtartják, győznek a kanaániták felett.
Mi a titka, hogy az Úr átvegye a parancsnokságot (és a felelősséget) harcainkban? Ez nagyon fontos!
Első: vigyázz magadra az angyal előtt, akit én bocsátok el előttetek. Ebben az Angyalban maga Isten volt jelen. Előtte félnie kellett lzráelnek rosszat cselekedni. – Egy csapat iskolás gyerek veszekszik, verekszik. A tanító közeledik. Ebben a pillanatban megszűnik a civakodás. Félnek a tanító tekintetétől. Jegyezzük ezt mi is meg a saját éltünkre nézve. A mi Urunk Jézus Krisztus tekintete rajtunk van. Ő lát bennünket, amikor felkelünk, hogy imádkozunk-e vagy sem. Látja, ahogy dolgozunk, pénzt költünk, vagy levelet írunk, figyeli, hogy barátságosan, vagy barátságtalanul bánunk felebarátainkkal. Bárcsak úgy lenne nálunk is, mint az első gyülekezetben volt, akikről ez van megírva: „épültek, járván az Úrnak félelmében”. /Csel. 9:31./
A következő utasítás így hangzik: „Hallgass a szavára!” Aki az Úrral való közösségben él, az már megtapasztalta, hogy a Szent Szellem indíttatása elleni engedetlenség meggyengít, megszomorít, megzavar bennünket és alkalmatlanná tesz a munkára. Gonosz gondolataink támadnak, melyek ellen hiába harcolunk. Az örökkévalóságban majd nyilvánvalóvá lesz, hogy Dávid Isten Lelkének sok szelíd indíttatását megvetette, amikor a frontra kellett volna mennie csapatával, ehelyett otthon maradt, lustálkodott és nagyon mélyre bukott.
A harmadik utasítás: „fel ne bosszantsd, meg ne keserítsd őt!” A tanuló egyszeri tévedése a tanítóját bosszanthatja. De folytonos makacssága, engedetlensége és lustasága már elkeseríti. A hívő számára nincs veszedelmesebb, mint a folytonos engedetlenség Isten Szellemének indíttatásai ellen. Isten ezt nem bocsájtja meg, hanem súlyosan megbünteti. Ezért őrizkedjünk ettől!
Még egy fontos tanulság az (ima) harchoz:
„Júda ezt mondta atyjafiának Simeonnak: Jer velem, … hogy hadakozzunk a Kananeus ellen!” Birák 1:3.
Jó példa! Isten parancsára Júda megkezdi a kanaániták elleni harcot. Júda gyengének érzi erre egyedül magát, testvéréhez Simeonhoz fordul, és segítségét kéri. Fontos tanítás ez a bűn elleni harcunkra nézve. Vannak lelkek, akiket a magános eredménytelen harcban a bú emészt. Legfőbb ideje, hogy társat keressenek a harcra és imádkozásra, aki előtt szívüket kiönthetik. Júda Simeonhoz folyamodott. Ő állt hozzá bensőleg a legközelebb. Nem úgy van-e, hogy az emberek mindenféle barátsági szerződéseket kötnek üzleti és politikai vállalkozások véghezvitelére? Mennyivel inkább így kell nekünk, Isten gyermekeinek tennünk, akiknek soraiban testvéri szeretet és hitség is található. Az Úr Jézus ezt mondta: „Ha a földön közületek ketten egyetértenek bármely dologban, amit kérni akarnak, megadja nékik azt az én mennyei Atyám”. /Máté 18:1/ Buday ford./ Jakab pedig így szól: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért”! /5:16/ Amint Júda azt mondta Simeonnak, hogy a hatalmas kanaánitákat egyedül nem bírja legyőzni, úgy mi is megvallhatjuk az általunk választott és megbízhatónak ismert testvérünknek ezt: Itt és itt nincs erőm a győzelemre. Ha az ember becsületesen szembenéz az ellenség túlerejével, ha térdet hajtva közösen felveszik harcot, akkor csodálatos módon megtapasztalja, amit a 133. zsoltár mond: „Íme mily jó és mily gyönyörűséges, mikor együtt lakoznak az atyafiak … Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! Mennyei Urunk iránti engedelmességgel vállaljuk is a szent harcot a szívünkben lévő kanaánita maradványok ellen, szeretettel és könyörgéssel álljunk egymás mellett, míg az Isten akarata szerinti győzelmet el nem érjük!
