Túrmezei Erzsébet: Mindig tavasz felé

2011.03.13 Túrmezei Erzsébet: Mindig tavasz felé

    - Kultúra

Ifjú vetések üde bársonyát Simogatja szemem. Mogyoróbarkákat reggeli fényben, duzzadó rügyű fákat és barna hantokat. Tavasz felé megyünk. Mögöttünk a tegnap, a tél. Előttünk kinyílik a holnap, S új dalokkal fogad.   Krisztus nyomában életem útja is ez. Mögöttem az ősz meg a tél: kopár, mély...

tovább

Balla Zsuzsanna: Egy esti ima

2011.03.2 Balla Zsuzsanna: Egy esti ima

    - Kultúra

Istenem, te tudod Milyen bolond vagyok. Néha ködös útért Mindent hátrahagyok. Istenem, te láttál Felnőni: nevetni, Sírni, álmodozni, Gyűlölni, szeretni. . . Istenem, te érted Minden furcsa léptem, Mégse hagytál soha hátra semmiképpen. Istenem, te tudod, Kik járnak fejemben: Zárt karodba őket Kicsit a...

tovább

Reményik Sándor: VIGASZTALÁSUL

2011.02.21 Reményik Sándor: VIGASZTALÁSUL

    - Kultúra

Vigasztalásul oly semmi vagyok, Vigasztalásul oly parányi vagy, Vigasztalni hogy bírjuk egymást Ha nem segít Valaki Nagy? Ha Ő nincs benne: üres a szavam, Ha Ő nincs benne: sekély a szavad. Testvér, könnyem hiába gördül – Testvér, könnyed hiába gördül, Csak langyos víz, nem áldott zuhatag. . De néha...

tovább

Füle Lajos: A hamu tanítása

2011.01.15 Füle Lajos: A hamu tanítása

    - Kultúra

A hamut néztem reggel odalent a nagy kosárban, míg pihent puhán, s szürke elomló halmai felett megéreztem egy nagy kérdőjelet. A nagy kosárban benne hallgatott a fű, a fa, az erdő élete, és kijelentést hordozott a csend, hogy hivatásának mind megfelelt. S míg a kapuban a kosár hamu útjára...

tovább

Füle Lajos: Szilveszteri ének

2011.01.3 Füle Lajos: Szilveszteri ének

    - Kultúra

Füle Lajost közel ötven éve ismerem. Négy éven át minden hétköznap élvezhettem otthonuk áldott légkörét. Ő  – az Ybl Miklós díjas építész – tervezte például Új-Szegedet. Rendkívül szerény, kedves ember. Verseit kezdetben Jékely Zoltánhoz vitte véleményezni, tanácsot kérni. Isten...

tovább

Füle Lajos: Háromszázhatvanöt napon

2011.01.3 Füle Lajos: Háromszázhatvanöt napon

    - Kultúra

Háromszázhatvanöt napon kerítés voltál, oltalom elől és hátul, lenn s felül, hogy el ne vesszünk, emberül. Ha ránk vallottak bűneink kegyelmet adtál már megint, s ha tán hűségünk meglazult, vessződ, botod lett vigaszunk. Szilveszter napján újra ép lelkünk falán a régi kép: a Golgotán a szent kereszt, s...

tovább
3 / 4 oldal1234